HTML

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Diplomás kazánfűtő

2017.01.18. 17:22 :: Rostás Farkas György

kep1_4.jpgKr.u 1969-et írtunk. Felkerekedtem, s elhagyva a békési szülőföldet feljöttem a királyi székesfővárosba szerencsét próbálni. Bolyongtam, flangáltam, kerestem magamat. Nem csak magamat, hanem a szavakat is, meg az életben- maradás lehetőségeit. Pontosabban fogalmazva fortélyait. Ki tudja, megtaláltam-e valaha…

Ha meg, akkor meg. De mi van akkor, ha nem? Van még rengeteg idő, mert minden halad a maga útján, a megszokott kerékvágásban, az örökkévalóságba pedig minden belefér.

Tehát bolyongtam keresve a helyemet, s magamat. Legjobban a Nagycsarnok körül szerettem kószálni, nézelődni. Figyeltem az embereket, a zsibongó nagyvárosi forgalmat.

 Az akkor még Dimitrov nevére keresztelt téren figyelmes lettem egy hirdetésre: KAZÁNFŰTŐ TANFOLYAM indul.

Megkérdeztem, mikor kezdődik a tanfolyam, és mennyibe kerül. Egy gyönyörű fiatal titkárnő el is mondta szépen, hogy mikor kezdődik, mikor ér véget, és mennyibe fog kerülni.

Én szóltam is azon nyomban Laci bátyámnak, hogy van itt egy lehetőség a számunkra. Lehet, hogy egyszer majd jól jön, ha elvégezzük ezt az iskolát. Laci bátyám rábólintott, másnap felkerekedtünk, és elmentünk a Fővám térre. Beiratkoztunk, és mindketten elvégeztük a tanfolyamot.

Igazam lett, a későbbiekben valóban nagy hasznát vettük ennek a tudásnak. Olyan jó sorom pedig, soha nem volt, és nem is lesz, mint amilyen kazánfűtő koromban.

Először a marhavágóhídon alkalmaztak fűtőként, Laci bátyámmal együtt. Jól is fizetett, s emellett többé nem éheztünk. Hát tudják, az úgy van, hogy odamentünk, s csak egy negyed kiló kenyeret vittünk, meg két szem uborkát, azzal meg is volt a hús mellé a napi ételadag. Mert a szegények vízzel főznek.

 Azóta is, ha arra járok a Soroksári úton, azokra a finom falatokra gondolok. Újra a számban érzem a forró, gőzölgő Párizsi és a Turista ízét, meg a húsokét, amiket Laci bátyám főzött hordozható kis rezsóján.

Később még két helyen dolgoztam kazánfűtőként, a Kontakta Alkatrészgyárban és a Szalámi Gyárban. Ezeket az időket soha sem fogom elfelejteni. Nem csak azért, mert még fiatal voltam, hanem mert volt becsülete a munkásembernek.

Amikor a kazánfűtő mesterség szóba kerül, sokan egy szénporos ruhában járó munkásemberre gondolnak. Pedig az előkelő, úri munka volt, csak be kellett állítani a mechanikát és felügyelni a rendszert. Így a munka mellett még az olvasásra és írásra is jutott időm. Jól emlékszem, hogy ott olvastam ki a Csendes Don három kötetét és a nagysikerű Pillangó című könyvet is.

 Úgy éltünk hát Laci bátyámmal, mint Marci Hevesen, de nem feledkeztünk meg az öcsénkről, Paliról sem.  Ő hegesztő tanfolyamot végzett, és Laci bátyám közbenjárt a vágóhíd igazgatójánál, hogy kapjon munkát.

Úgy is történt, egy-két héten belül már Pali is velünk dolgozott. Hogy édesapánk kedves szavajárásával éljek, a Gerófokkal sem cseréltünk volna.

Ha mostanában arra járok, meg-megállok a hátsó kapubejáratnál, s arra gondolok, hogy ezt még az én Pali öcsém heggesztette…

Szép idők voltak, akkor még élt az akol melege, vigyáztunk egymásra.  Ha nem találkoztunk néhány napig, már kerestük, kutattuk egymást, hiányoztunk egymásnak. De megsúgom most nektek, hogy az idők bizony változnak, manapság más szelek fújnak.

Az én drága jó édesanyám a következőképpen mondta, még most is a fülemben cseng: - Kárnyáckitól fúj a szél. Igaz ez még a múlt „évezredben” volt, de bár sose múlt volna el… Mert ha az ember nem érzi minden nap ébredéskor és lefekvéskor, hogy szeretik, akkor van-e értelme következő napon felébredni?

Elmondanám nektek, hogy mire gondolok, de azt mondja egy belső hang, hogy inkább ne tegyem. Nem akarom megnevezni, hogy melyik az a belső hang, de előbb- utóbb kénytelen leszek, mert ha kérdezik az embert, akkor válaszolni kell, mégpedig őszintén.

Pár mondattal korábban azt mondtam, hogy más szelek fújnak, és másfelől, de azt még nem árultam el, hogy akkor minek van értelme. Tudom, hogy az olvasó okos és megfejti azt, amit én nem tudtam száz éves koromra sem megfejteni…  

De nem adom fel, mert ne korlátozzuk Istent. Bevallom, hogy befolyásolni párszor már szerettem volna, de az se jött össze.

Tudjátok, az úgy van, hogy reggel imával kezdődik a nap.  Este zárásként jólesik legalább egy verset elolvasni, de ha kettőt, annál jobb!  Napközben pedig bele kell nézni az emberek szemébe, meg kell őket kérdezni, de csak abban az esteben, ha valóban érdekel titeket, hogy vannak, mint élnek.

Nem árt, ha a közértben szóba álltok az eladóval, kedvesek vagytok, mosolyogtok. Nem azt akartam mondani, hogy csak karácsonykor szabad szeretni, de akkor kötelező.

Ha azonban egész évben karácsonyt varázsoltok az otthonotokba, a szívetekbe, a lelketekbe, akkor meglátjátok, Isten is örülni fog veletek együtt.

De ha még azt is szeretnétek, hogy az angyalok is veletek örüljenek, akkor nektek kell előre köszönni az utcán. Meglátjátok, a sok szívjóságotok egyszer megtérül.

Az elején azt mondtam, hogy felkerülve a nagyvárosba megpróbáltam elsajátítani az életben-maradás művészetét. Most sok-sok év után ezt a titkot tudom nektek átadni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr3212136031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása