Ma reggel Habsburg Kinga főhercegnő hívott telefonon. Éreztem a hangján, hogy égigérő baj van, s bebizonyosodott. Elhunyt Habsburg József Árpád Testvérünk!
Abban a percben mintha megszűntem volna létezni. Mintha kitépték volna a szívemet. Elvitted magaddal Odaátra, a csillagok közé.
Beleordítottam a világba: itt hagytál Testvérem! Sír, zokog a lelkem. Gyászollak, amíg élek, mert árvábbak lettünk az árváknál.
Felidéződnek az utolsó találkozásunk emlékfoszlányai: Valami furcsa tüzet véltem fölfedezni a szemeidben. Mintha búcsúztál volna. Még visszanéztél egyszer, utoljára.
Ott ültem melletted a 60. házassági évfordulótokon. Sokat beszélgettünk, sok titkot elárultál.De így volt ez mindig, mikor együtt lehettünk. Mindig kivételes ünnep volt, és a szívem csordulásig megtelt.Most végtelen űr tátong a helyén!
Drága Testvérem!
Amikor a Gellért szálló előtt elbúcsúztunk - miután átadtam neked a házassági évfordulón készült képeket -, integettél, mint aki egy nagyon hosszú útra készül, a leghosszabbra.
Elmentél hát. Már Odaát vagy a sok-sok csillagmilliárd között. Az angyalok vigyázzák az álmaidat! Jó testvér voltál! Amíg csak élek a szívem legféltettebb szerettei között őrizlek.
Őrizlek, és csak abban reménykedhetem, hogy Odaát majd találkozunk, és ott is együtt leszünk, mint ezen a pici földön, ahol éltük és páran még éljük az ilyen-olyan életünket.
De Nélküled, már sivárabbak és szürkébbek lesznek a mindennapjaink és az ünnepeink is.
Üzennék Odaátra, ha már találkoztál a mieinkkel, hogy őrizzék a tüzet, nagy szükség van az összetartozásra, mert már kezdenek elágazódni az utak, s félő, hogy többé nem fognak találkozni egymással. Jól meg kell gondolnunk!
Drága Testvérem, mindig elzarándokolok, ahogyan eddig is, a szeretett Alcsútra, gyertyát gyújtok, és imára kulcsolom a kezeimet, megköszönve, hogy voltál és testvérek lehettünk.
A szeretetet, amit felém és az én cigány népem felé sugároztál, őrizni fogom egész életemben! Isten ajándéka voltál számunkra, amiért mindig hálás leszek a mi Teremtőnknek!
József Testvérem!
Búcsúzom hát Tőled! Ígérem, hogy mindig beszélni fogok Rólad, hogy őrizzen téged az utókor, mint a cigányok jóságos pártfogóját.
Hasonlóan vélekedtél te is a szegény cigány népemről, mint egykoron a te szeretett dédapád, József főherceg tette. Mindig büszke voltál erre, és őrizted az Ő örökségét.
Isten áldjon és óvjon Odaát, abban a másik Univerzumban! Légy ott is mindig, mindörökké a mi jóságos nagy testvérünk, Ámen!
Oltárt emelek a szívemben Neked, a Te szerető testvéred: Rostás-Farkas György