Mostanában, hogy nyugdíjas lettem, több időm van arra, hogy elgondolkodjak a körülöttünk zajló eseményekről.
Figyelmeztetni szeretnék mindenkit. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mire is? Ha már megkérdezik, akkor elmondom.
Oda kellene figyelnünk egymásra. Vissza kellene térnünk egymáshoz. Úgy, ahogyan régen volt. Akkor még összetartoztunk. Nemcsak összetartoztunk, hanem össze is kapaszkodott a sorsunk, és egymásra voltunk utalva. Ma már ez nem így van. Néha úgy érzem, hogy senki senkihez sem tartozik, senki senkire nem számíthat.
A fa csak akkor él, csak akkor növeszti lombját nagyra, virágait ragyogóra, érleli gyümölcsét ropogósra, ha gyökere is van. Ha erős a talajba kapaszkodó, szétfutó gyökere, gyökérlombja. Mert a fának két lombja van. Az egyik a föld felett, a másik a föld alatt. Csak így tud élni, virágozni és ellenállni a viharoknak. Most elmondom, amire vártatok. A cigányság jelenét, jövőjét nem szövi át széles gyökérvilág.
Hiába őrzik sejtjeikben a romák a múltat, ha a tudatuk nem birtokolja igazán még azt a 700 évet sem, amit biztosan e tájon töltöttek. A legtöbben megőrizték őseik színét, vonásait, a szép nagy szemeket, ragyogó fekete hajat, van miről rájuk ismerni. Roma honfitársaink gyökerei is e földbe kapaszkodnak. De nem igazán szétágazva, meg kell hát ismerniük a múltjukat is. A velük élő nem romáknak úgyszintén.
A kérdésem a következő. Baj, hogy így van? Szerintem nem. Hogy csak egy példát említsek: a kunok is megőrizték szép hagyományaikat, bár sok néppel vegyültek, mint a romák. Így vagyunk sokfélék, szépek, színesek és sok mindenben tehetségesek. Ha képességeinket kibontakoztatjuk, és azok összeadódnak.
Egymásra vagyunk tehát utalva, vagy "ítélve"? Nézőpont kérdése... Nekem jobban tetszik az előbbi megfogalmazás.
Mindannyiunk jövője azon múlik, hogy mennyire leszünk sikeresek. Erről eszembe jut egy másik jól ismert idézet a közelmúltból: „Nincs sikeres ország, sikeres cigányok nélkül.”
Akkor hol is tartunk most a sikeres ország országútján???
Ezzel csak arra kívántam emlékeztetni, hogy amikor a cigányok felzárkózásáról, polgárosodásáról beszélünk, tudnunk kell, hogy több évszázadnyi utat kell megtenniük néhány évtized alatt!
Mindannyiunknak fel kell ismernünk, megértenünk, és jó szívvel megélnünk a sorsközösséget, mely itt a Kárpát-medencében összefűz bennünket.
Csak úgy tudunk teljes értékű emberekként élni, dolgozni, alkotni és kiművelt emberfőként élni, ha a munka, a tanulás nem jelent gondot és problémát, hanem szebb, jobb jövőt hoz el a cigány nép számára. Senki számára sem lehet közömbös, hogy kik lesznek az unokáink kortársai.
