HTML

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Történetek a Zugból

2017.09.02. 16:38 :: Rostás Farkas György

Hürkecz Pali és Jani emlékére

44_oldalra_vajnai_janos_rajza.jpgHetek és hónapok óta, foglalkoztat a gondolat, hogy írnom kellene gyermekkori társainkról, a Hürkecz testvérekről is.

A közvetlen szomszédságunkban laktak. Pali már puszta megjelenésével is feltűnést keltett, nemcsak az utcában és a zugban, hanem az egész faluban is ő volt a legmagasabb, délceg, sudár alakjával. Mint egy jegenyefa úgy magasodott mindannyiunk fölé. Ők voltak a mi játszótársaink, a határban minden bokrot és fát ismertünk és megmásztunk.

Pali sajnos már nem élhet közöttünk. Több emlékezetes történet is fűződik a nevéhez. Mindig ő szervezte meg a nagy kalandtúrákat, amikor a vadászokkal mentünk télen, a nagy hóban, fagyban, hidegben. De mi szórakozásnak fogtuk fel az egészet.

Csak azt nem tudtam megérteni, az azóta már eltelt fél évszázada sem, hogy a testvéröccsével miért nem tudott jó viszonyt kialakítani. Jani volt a fiatalabbik, a  gyöngébbik, és ezt Pali kihasználta, sokat bántotta. Pali öcsémmel mindig szóvá tettük, hogy nem értjük ezt a viselkedését, hiszen minket arra neveltek, tanítottak a mi drága szüleink, hogy testvérek vagyunk, védjük meg egymást, és szeressük. Náluk ez úgy látszott, nem érvényesült.

Mint már említettem, sokszor mentünk velük együtt segédkezni a vadászatra. Már kora hajnalban jött értünk Gubicza Jani bácsi és Zsótér Matyi bácsi. Tudták, hogy szorgalmasak vagyunk, és ránk számíthatnak.  Mi pedig  szívesen tettünk eleget a kérésnek, s azóta is szívesen emlékezünk vissza ezekre a kalandokra.

Hürkecz Palira valamennyien felnéztünk, nemcsak szálfatermete, de méltóságteljes viselkedése miatt is. Segítőkész ember volt, a faluban mindenki szerette.

A Zug, ahol egykoron éltünk a falu szegénynegyedének számított… A jobb módú emberek általában Hürkecz Palit keresték meg, ha valami munka akadt a ház körül. Így volt ez az öccse, Jani esetében is. Ő elszegődött egy tanyára, ott segédkezett a gazdának. Pali többször hívott bennünket, hogy menjünk, látogassuk meg együtt az öccsét. Ilyenkor a gazda bennünket is vendégül látott. Többnyire hárman mentünk: Hürkecz Pali, Pali öcsém, meg én.

Szívesen gondolok vissza ezekre az időkre, sok-sok szép emlék jut az eszembe. Ha néha hazaszólít a szívem, hogy meglátogassam ott élő testvéreimet, mindig felkeresem ezeket az emlékezetes gyermekkori helyszíneket.

Azt a legendás nyárfasort és az akácokat, amelyek mellett annyiszor elhajtottunk a lovaskocsival, amikor mentünk a határba a szüleinkkel. De jó volt megpihenni árnyat adó lombjuk alatt...

Az akácfasor mellé jártunk apámmal füvet kaszálni. Én dobáltam fel puszta kézzel a szekérre az illatos füvet, s a kezem mindig tele volt tüskével. 

Visszatérve Hürkecz Palira, később nagy vadász hírében állt, hiszen már gyermekkorban elleste a fortélyokat. Büszkélkedett is a zsákmányba szerzett fácánnal és nyúllal. Bizony jól jött ez azokban az ínséges 50-es - 60-as években...

Mintha csak tegnap történt volna, ma is előttem van, ahogyan Pali megfenyítette öccsét Janit, amikor az vastagon kente a zsírt a kenyérre. Kell az anyánknak a főzéshez! - mondta.

Csak most kezdem megérteni, akkor csak nehezteltem ezért Palira. Mindent  takarékosan, kimérve kellett fogyasztani azokban a szűk esztendőkben, hisz nem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap.

Elbeszélésem végére érve azon gondolkodom, hogy a közeljövőre tervezett békési látogatásom során felkeresem Hürkecz Pali sírját a szeretet virágaival, így emlékezve egykori pajtásomra, akivel sokat fociztam ott a kígyósi végeken, akivel bebarangoltuk a környéket, és akihez máig számos csínytevés emléke fűz.

(Illusztráció: Vajnai János grafikája)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr3512798710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

István Imre Pallér 2017.09.03. 00:09:24

Neki volt a legjobb csúzlija. Egy alkalommal 2 balkáni gerlét lőtt nekem, cserébe kivágtam dédmamám egyik cipőjének a nyelvét.....
.A fácán , a nyúl, a gerle, és a veréb elejtéséhez más-más csúzlilőszer tartozott.Várom a választ!

Rostás Farkas György 2017.09.04. 19:04:01

@István Imre Pallér: Drága Pityukám, most hogy mondod, így már valami dereng... Ha jól emlékszem ő jó pár évvel idősebb volt tőlünk, s emlékszem milyen jól tudott lőni, célozni. A csúzlira is emlékszem, s úgy rémlik, hogy légpuskája is volt.
De te nálam jobban emlékszel mindenre. Szeretettel ölellek a családdal együtt.