HTML

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Éltető elem

2017.09.10. 18:38 :: Rostás Farkas György

- Gondolatok az unokákról Lázár Imréné, Mészáros Ilike szavai nyomán -

 A napokban ismét beszélgettem az én drága hajdani tanárommal, osztályfőnökömmel telefonon. Nagy élmény számomra, ha hallom a hangját. Mindig megkérdezi, hogy írok-e, és számíthat-e karácsonyra új kötet megjelenésére, mert szeretné a karácsonyfa alatt tudni.

Megígértem, hogy mindent elkövetek, s reményem szerint, hamarosan a nyomdába kerül.  Azt is szóvá tette, hogy mostanában  keveset írok az unokákról.

Bevallom őszintén, nem értek váratlanul a szavai, mert engem is foglalkoztat a gondolat, csak nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá.

Az én drága Ilikém, aki a 60-as években volt a tanárom, adott ismét ösztönzést. Isten áldja érte!

Az unoka olyan szeretetforrás, amilyenhez hasonló nincs.

Olyan, hogy az égig ér,

olyan, mint éltető forrás a sivatagban,

olyan, hogy betelik vele a szívünk, a lelkünk,

olyan, mint a szeretet, amely a legmagasabb hőfokon lángol,

olyan, ami sohasem múlik el

reggeltől estig ott fészkel a szívünk rejtett zugában.

Így vagyunk, mi ezzel mindahányan: anyókák, nagyapák, mámik meg papókák.

De így van ez rendjén, és maradjon is így a világ végezetéig.

Azt mondják, hogy tőlük kaptuk ajándékba a földet, a világot, amire nagyon vigyáznunk kell, mint becses ajándékra, mert ha eljön egyszer az idő, vissza kell adnunk…

Így alkotta meg ezt a világot a mi Teremtőnk, s Ő biztosan tudja, hogy miért… de én és még sokan úgy gondoljuk, hogy nem is ez a fontos, hanem, hogy Isten az unokáinkat ajándéknak szánta a számunkra.

Hogy az én szeretett Olvasóimmal érzékeltessek egy dolgot: addig nem jöhetek el az unokáimtól, amíg nincs egy nagy ölelés…

Ebben az ölelésben pedig benne lakozik a világ összes szeretete, gyöngédsége és ragaszkodása.

Az Istennek mindenre van gondja.

Gondja van a fényre, hogy uralkodjon a sötétség fölött… Ezért szoktam azt mondani, hogy fényűző…

Gondot visel az ég madaraira, a tengerek és a szárazföldek állataira… Legyen áldott a neve a fényességes mennyországban!

Így gondoskodik rólunk nagyszülőkről is, az által a szeretet és remény által, amit unokáink révén tapasztalhatunk meg.

Hiszen az unoka az, akinek minden nagyszülő szeretné átadni mindazt, ami fontos számára, ami a szívében van, a tudást és tapasztalatot, amit elméjében felhalmozott, hogy ő vigye tovább, és így éljen tovább az ősök kultúrája és hagyománya, amíg a világ a világ…

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr912819816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.