Így kezdődött az a dal, az a sláger, ami bejárta Békés megye minden cigánytelepét. Ott a rónaságon, a slágerek között is az első helyet foglalta el.
Az első helyet, ahogyan az én szeretett bátyám István is az első helyet birtokolta volt, s akit rajongással körbevettek azok a békési-sarkadi cigány asszonyok is, akikkel leélte ifjúkorát, fiatalságát...
Tartottak a nagy dínom-dánomok, a cuhárék, a szépségek, nagy örök szerelmek…Minden békés megyei úgy emlékezik rájuk, hogy azok a szép danolós fiatalok. Én még kis suhanc gyerek voltam akkoriban, de szívesen vállaltam a közreműködést ott, ahol azok a szép, gyönyörű hangú nők és az én szeretett bátyám, aki a nők bálványa volt, énekeltek és táncoltak.
Amikor megtudták a cigányok, hogy István bátyám is ott lesz a mulatságban, mindenki szeretett volna a közelségében lenni. Tanulni tőle, mert tőle csak tanulni lehetett: előkelőséget, modort, emberi tartást és kultúrát. Nagyapám Káló vajda,- mert csak így ismerték a régi öregek -, és apám, Józsi a nagy törvényű ember után István bátyám következett.
Ő is egyedi alkotása volt az Istennek. Igen, igen... Istennek, a mi Istenüknek. Ezért is tartotta meg az Isten, hogy megérje az öregkort. Meg is érte, most nem túl régen, 80 év fölött szólította magához a mi Teremtőnk. Hogy mit akarok ezzel magamból nagy kínos keservekkel kinyögni? Hát elmondom...
Nagyon hiányzik! Úgy fekszem le éjszaka az ágyamba, és kulcsolom imára a kezeimet, hogy rá gondolok, és imádkozom, hogy ott a mennyei hazában ne csak az Isten, hanem az őseink is szívesen fogadják, ahogy itt tették egykoron, ebben a földi hazában.
(A képen István bátyám énekel apámnak)
