- Cigányokról a Pázmányon -
Évtizedek óta készülök a találkozókra, és le szoktam írni, legalább vázlatokban, hogy miről szeretnék szólni. Az óvodától az egyetemig.
Tegnap valahogy nem úgy jött ki a lépés, de szíves-örömest vállaltam, hogy előadást tartsak a cigányokról a "Pázmányon", sok okos, érdeklődő fiatalnak. Nemcsak az előadóterem telt meg, de a szívem is.
Ezek a fiatalok mindenre kíváncsiak voltak: hol születtem, hova jártam iskolába, mi a kedvenc színem, mikor írtam az első versemet és így tovább... Én nem tehettem mást csak meséltem. Sokszor elérzékenyültem, mint mostanában annyiszor, amikor az én imádott drága szüleimről, vagy a szülőfalumról, az ott élő emberekről, a hajdani osztálytársaimról: Domokos Pistáról, Gera Marikáról, vagy Pallér Pityuról esik szó.
Elmeséltem a hosszú vándorutunkat, mely Indiától hazáig, Magyarországig vezetett. Csak meséltem, csak meséltem, és akár reggelig meséltem volna, ha időm nem lett volna kiszámolva.
Annak is végtelenül örültem, hogy Gyuszkó fiam is eljött a feleségével és két gyermekével, az unokáimmal, hogy meghallgassák az előadásomat. Jó volt jelenlétükben mesélni arról, ami róluk is szól. A családunkról, az ő nagyszüleiről, az én drága édesanyámról, nagyszüleimről.
Sok kérdés hangzott el a diákok szájából. Visszarepültem az időben, hogy erőt merítsek az ifjúkoromból, a diákéveimből, mert kíváncsiak voltak az élményeimre. Mindenre, ami eddigi életem során történt velem.
Visszakanyarodva a vándorlásunkra, elmeséltem, hogy nem véletlen, hogy utunk - majdnem azt mondtam, hogy a csillag- ide vezetett, mert Magyarországot tartom második őshazámnak.
Letelepedtünk e haza szélére, és itt maradtunk már hétszáz esztendeje. Elődeink jól döntöttek, hogy ezt a hazát választották. Isten áldja meg őket! Az sem lehet véletlen, hogy Árpád vezér, vagy István király a honalapító ezt a földet választotta népének itt a Kárpátok alatt.
Kíváncsiak voltak mindenre. Én meg őszinte voltam, és elmondtam minden titkot, minden piciny csodát, ami történt velem. Mindenki arra vágyik egész életében, hogy boldog legyen.
Azt a titkot is elárultam nekik, hogy milyen kevés kell hozzá! Elég egy kicsit figyelmesnek lenni, megérinteni és szeretni egymást. Csak próbáljátok ki! A cigányok tudják, hogy a szeretetből minél többet adunk, annál több marad. Ezt ajánlom most Kedves Olvasóim figyelmébe is szeretettel.
Az előadás előtt a folyosón még találkoztam egy cigány fiúval. Rögtön a nevemen szólított, és azt mondta: hogy minden könyvemet elolvasta, és már nagyon várta, hogy személyesen is találkozzunk. Most másod-diplomás a Pázmányon. Nagy örömömre végig cigányul beszélt hozzám. De olyan szépen, ékesszólóan, ahogy csak az én gyerekeim és unokáim tudnak.
Ugyanazt az dialektust beszélte, mint mi, a lovárit. Kérdeztem a családjáról, a népéről, a nemzetségéről, ahogyan ez ősi szokás a cigányoknál. Boldogan mesélte, hogy hodászi, büszke a szülőfalujára, és arra is, hogy rögtön említettem néhány földije nevét, akiket én is régóta ismerek. .
Azt kérdeztem Benjámintól, hogy hány cigány jár erre az egyetemre rajta kívül. Szomorúan csak annyit mondott, hogy ő az egyedüli. Azt is hozzátette, hogy ezek a falak még nem hallottak cigány szót... Milyen jó lenne, ha legalább az évfolyam fele cigány lenne! Én mindig arról álmodoztam, hogy művelt cigányaink lesznek, akik egyetemet végeznek, és ott lesznek a minisztériumokban, a Parlamentben. Remélem, hogy még megélem ezt… Azt szoktam mondani, hogy addig nem vagyok hajlandó meghalni, „bosszúból” addig fogok élni, amíg Magyarországon nem lesz cigány kulturális autonómia, lesz a cigányoknak intézményrendszere, múzeuma!
Hogy miért vállalok el minden meghívást? Nagyon egyszerű. El kell mondanom lehetőség szerint mindenkinek , hogy minél többen megtudják: a cigány kultúra az egyetemes emberi kultúra szerves része. Kultúrák, népek, nemzetek között pedig nincs alá- vagy fölérendeltségi viszony. Úgy tapasztalom, hogy a mai kor fiataljait ez érdekli. Nem lehet az ember hazug, mert számon kérik a szívverések.
Hirdetnem kell, ez erkölcsi kötelességem, mert a szívem a hangszerem, s ha a szívem szólít, akkor mennem kell. A fiatalokat pedig érdekli a cigányok hiedelemvilága, mesekultúrája, művészete, minden, ami velünk kapcsolatos, úgy a gasztronómia, mint az életvitelük és filozófiájuk terén.
Igen, ahogy mondom az életfilozófiájuk. Azt szoktam mondani, hogy nyitott könyv vagyok, az én kultúrám mindenkire tartozik, őszintén kérdezzenek, én is őszintén válaszolok.
Sokáig volt az úgy, hogy mi mindent tudtunk a velünk együtt élő népekről, ők pedig semmit sem rólunk. Ez nem mehet így a világ végezetéig… Eddig is azért dolgoztam, küzdöttem egész életemben, hogy minél többen betekintést nyerhessenek a mi kultúránk kincses birodalmába.
Úgy váltunk el egymástól, hogyha kíváncsiak, és szívesen látnak vendégül, én mindig szíves-örömest eljövök… A szívem csordulásig megtelt velük!
Karácsony közeledtével, minden jelenlévő diáknak és családjának áldott, békés ünnepeket és egy sikeres, eredményes újesztendőt kívántam. Ámen!
