HTML

Naptár

május 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Szent István országában

2017.12.17. 15:03 :: Rostás Farkas György

- Ajándékba kapott haza -


Á
lmot láttam. Egy széles utat, hasonló lehetett a Selyemúthoz, amelyiken az én vándorló, kóborló őseim elindultak.

szistvan_orszagaban_1.jpgMesszire sodorta őket a sors a mesés keletről, de új hazára leltek, és Isten Magyarországot adta második otthonunknak.

Amikor a hazáról beszélek, felmerül a kérdés, hogy cigány vagyok-e, vagy magyar? Nagyon könnyű megfejteni, különben is tudja rólam mindenki, hogy amennyire cigány annyira magyar is, és ez fordítva is igaz. Azt is szoktam mondani, hogy egyikről sem vagyok hajlandó lemondani.

Mindkettőhöz van egy pici közöm. Hétszáz év itt-tartózkodás talán elég volt ahhoz, hogy joggal tartsam magam büszke magyarnak, de ahhoz is, hogy büszke cigánynak is. Na, nézzük csak ezt a két ismeretlenes egyenletet, mert biztos nem könnyű megfejteni, én meg hajlamos vagyok arra, hogy elkalandozzak.

Hányszor, de hányszor hangzott el a fohász, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg uram minket.” A kalandozó magyarok büszkék voltak, bátrak és vitézek. De amilyen büszke nép a magyar, olyan büszke nép a cigány is. Most ide kívánkozik az a híres mondás, hogy bennünket, itt élő cigányokat ez a kettős aranypánt fémjelez.  Az egyik a cigányságunk, a másik a magyarságunk.

De ha már így döntött az Isten, s ez a mi sorsunk, jó lenne számolni a cigánysággal. De jó is lenne!

Járva az országot siralmas állapotokat látok. Próbára tett volna bennünket az Isten? Tudom, hogy a vándorlásunk ideje alatt, az úton még velünk volt, féltett bennünket, és fogta a kezünket. Ebből a tragikusan nehéz helyzetből csak közös erőfeszítéssel tudunk kilábalni. Amennyiben ez nem sikerül, akkor végleg elveszünk. A cigányságnak összefogásra, egységre, és értékmentésre van szüksége.

Az én szülőföldemen, ott a kígyósi végeken úgy mondták, hogy a nyájat jó pásztorra szokták bízni. Így volt ez évszázadokon, sőt évezredeken keresztül. Egy népet csak olyan emberekre szabad bízni, akikben van alázat, méltóság és szeretet. Az igazságnak ára van, de megtérül. A szeretettel pedig sok mindent el lehet érni.

Azt azért megkérdezném, hogy ma Magyarországon jó cigánynak lenni, vagy sem?  Én mindig büszke voltam arra, hogy ide születtem, s amerre csak jártam a nagyvilágban, mindig hirdettem e haza szeretetét. Többször elmeséltem már azt a történetet, melyet egy pap-testvérem osztott meg velem, akitől az egyik cigány kislány megkérdezte: "Atya, miért vert meg engem azzal az Isten, hogy cigánynak születtem...." Ennél kevés megrázóbb mondatot hallottam életem során...

Én azt szeretném, ha ebben a homloknyi hazában mindannyian - legyünk bármely nemzetiség tagjai - boldogan és büszkén vállalhassuk származásunkat, identitásunkat.

Szeretnék itt Szent István országában és talán az én hazámban is, szeretetben, boldogságban, biztonságban itthon lenni.

Mondandómat egy idézettel fejezném be. Farkaslaka nagy szülötte Tamási Áron mondta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr10013506039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.