HTML

Advent kezdetén

2016.11.29. 21:38 :: Rostás Farkas György

Az első mondattal mindig úgy vagyok, ahogyan az emberiség -  a világ kezdete óta - az első lépéssel.

Minden megszólalás az első mondattal kezdődik, a leghosszabb út pedig az első lépéssel.

advent4.jpgKét napja elkezdődött az adventi időszak.  

Ilyenkor az ember elcsendesedik, s elgondolkodik azon, hogy pillanatok múlva ez az év is véget ér.

Ahogy szépen, csendben morzsolgatom az éveimet, egyre többet gondolok arra, hogy hány szegény embernek lesz az asztalán karácsonykor ennivaló.

Árván, szegényen, fázósan, éhesen… És megjött a hideg is.

Az erdő is magánkézben van, s már csak egyeseknek lehet elvenni a bőség kosarából.

Sokan érzik úgy, hogy hiába gyúlnak ki a karácsonyi fények, mind sötétebb árnyak borulnak rájuk.

A számvetés ideje? …. Erkölcsi felelősségünk, hogy kendőzés nélkül felmérjük, milyen idők következnek?

Mit is mondhatok magamnak és minden jószándékú embernek? Azt üzenem, próbáljunk meg segíteni a szükséget szenvedőknek. Nézzünk körül a világban, a mindennapi életterünkben.

Vegyük észre azokat, akiknek szükségük van ránk, a mi segítségünkre. Ne somfordáljunk el mellettük lesütött szemmel… Mindig van mit megosztanunk embertársunkkal.

Mit jelent a karácsony? Békét, szeretetet. Közeledte a papír szűzies fehérségével kényszerít őszinteségre, megbocsájtásra.

Mit jelent a megbocsájtás? Örömöt, amely feloldja a salakként ránk nehezedő ellentéteket, és visszahúz bennünket a szeretet fényének éltető lobogásába.

Talán Jézus és a Miasszonyunk Mária is meghallgatja imáinkat.

 Isten áldása legyen szép hazánkon, a cigányokon, a honfitársainkon, Ámen!

 

Szólj hozzá!

A közös útról és roma identitásról

2016.11.16. 20:34 :: Rostás Farkas György

arkép.jpg
Közös út az, ha a pártokhoz, a különböző szervezetekhez való hovatartozáson túl szolgáljuk a cigány emberek összefogását, népünk érdekeinek védelmében. Ha együtt felmutatjuk a mi cigány identitásunkat tükröző közös értékeinket.

Közös út:

Amikor a napi kérdésekben vitatkozunk, mindig gondoljunk arra, hogy a pártok és szervezetek hamar múló, képlékeny jelenségek a történelmi léthez mérten. Ezért kell az egység a jogaink kivívásában és a mi cigány identitásunk megőrzésében. Ez a cigány öntudat, a cigány népünkhöz való tartozásunk tudata,  egyetemes kell, hogy legyen.

Közös utunk nyitott mindenki előtt, aki vallja, őrzi cigányságát. Éppen nekünk, akik mint jómagam is törzsgyökeres oláh cigány családból származunk, igen, éppen nekünk kötelességünk, hogy jó példával járjunk elől, hogy testvérünknek valljuk nem oláh cigány társainkat is, akik velünk tartanak, akik számára fontos cigány identitásuk, kulturális önazonosságuk megőrzése.  

Cigányságunk ma sok évszázados létküzdelme során újabb krízis-időszakaszához érkezett. Mindenütt kisebbségi sorsban vagyunk, s naponta meg kell küzdenünk az ebből  fakadó hátrányainkkal.

Emberi tartásunkat eddig megőriztük, s talán eljött az az idő, hogy mindannyiunkban megerősödjék ez az érzés, ez a tudat.

Rajtunk is múlik, hogy a lét pereméről beljebb kerüljünk, hogy tanulhassunk, dolgozhassunk, minden tekintetben egyenrangúak legyünk hazánkban, s hogy hazánknak és otthonunknak nevezhessük ezt az országot, amelyben – ha kis számban is, de – vannak erők, amelyek megtagadnák tőlünk saját önazonosságunkhoz, kultúránkhoz, s egyúttal a Hazánkhoz való jogunkat.Ilyen jelek más országokban is tapasztalhatók.

Egy európai színvonalú roma kulturális központ, intézmény sokat segíthetne önazonosságunk megőrzésében, kultúránk további fejlesztésében.

Ma úgy tűnik erre hatalmi körökben nincs komoly szándék. Továbbra is látszatmegoldásokban és újabb vazallusi kifizetőhelyekben gondolkodnak.

Ez méltatlan és elfogadhatatlan! A jövőnk a tét. Mindannyiunk közös felelőssége, mert e közös hazában közös a sorsunk, összetartozunk.

Nem lehet és nem szabad külön-utas politikát folytatni. Ha igen: győztesek nem lesznek, csak vesztesek.

Jól gondoljuk meg, mert nemcsak karnyújtásnyira, hanem szívdobbanásnyira vagyunk egymástól. Nem vagyunk, és nem lehetünk egymás ellenségei, ha sorsunk több
száz év óta összeköt bennünket.

 

 

Szólj hozzá!

"Gyűlölöm a gyűlöletet"

2016.10.05. 19:05 :: Rostás Farkas György

Mostaimg_20160816_162545_1.jpgnában nemcsak a Bibliámat forgatom gyakran, hanem Ördögh Szilveszter köteteit is. Mélyen érintett egy mondata: "Gyűlölöm a gyűlöletet!"

A dolgok a szívben és az agyban dőlnek el. Tehát üzennem kell, ha megtelik a szívem, hisz úgyis túlcsordul a mondanivaló.

Hogy mit gondol egy öreg író, amikor megtelik a szíve fájdalommal, és üzenni akar az utánunk jövőknek mielőtt letelik a földi idő, és átköltözünk a mennyei hazába? Arra is gondolni kell, hogy ki nyit majd ajtót, s bátran bele merünk e tekinteni az ottaniak szemébe. Mert egyszer számot kell adni a földi életről, a tisztességről.

Eszembe jutott most Petőfi!

 Petőfinek is az a sora, melyben írja: „egy gondolat bánt engemet”. Engem most hirtelen több is.

Hogy sorjában haladjunk, mondom, amit gondolok. Mostanában sokan ellenségként tüntetnek föl bennünket, pedig soha nem voltunk azok, legfeljebb áldozatok.

Itt élünk, e honban, ami nemcsak hazánk, hanem otthonunk is. Az én filozófiám szerint : aki ellenségként tüntet fel minket, ő a mi ellenségünk. Szeretettel kell-kellene lennünk egymás iránt, hisz egyszer majd számon kérnek a szívverések.

Valamikor régen, megérkeztek a vándorló, hazát, otthont kereső törzsek, a cigányok is e honba, s bár a világ minden táján megjelentünk, de hazára csak itt leltünk.

A magyar nép szívélyesen és szeretettel fogadott, befogadott bennünket.  Amijük volt, abból adtak, mert csak abból adhattak.

Visszatérve: Úgy kezdődött, hogy mentünk,mentünk, vándoroltunk, néha bizony menekültünk, és itt hazára leltünk.

Mostmár csak egy gondolat: Mi lesz, ha beköszönt a tél… Fázunk, éhezünk, ismét menekülünk? Dejó lenne egy kis melegre lelnünk! Most arra gondolok, amire a Kis herceg gondolt, az ő szeretett bolygóján: Mi lenne, ha egyszer szívet meg hazát cserélne az ember?!

Szólj hozzá!

CSAK MONDOM A MAGAMÉT!

2016.01.21. 20:56 :: Rostás Farkas György

Nem tehetek mást, ha a szív, a böcsület, meg az önérzet igazságra késztet. Ott voltam a bölcsőnél!

Ez nagy-nagy felelősség. Kinek az érdeke, kit kérnek számon a szívverések?

Van-e egyáltalán felelősségérzet? Egymillió ember jövője nem lehet közömbös egyikünk számára sem.

 Már régen visszavonultam a roma közéletből, politikából. De ami napjainkban velünk és körülöttünk történik egyszerűen vérlázító!

Olvasom, hallom a tudósításokat, a híreket az Országos Roma Önkormányzat botrányai körül, és nem térek napirendre!

Nagy a tét! Ha nem így lenne, azt is gondolhatnám, hogy egy kabaréjelenet nézője vagyok.

Felelősen gondolkodó ember, emberek így nem viselkednek!

Jól emlékszem arra az időre, aminek még élő koronatanúja vagyok – már kevesen maradtunk – amikor azt álmodtuk, hogy a cigányok is nemzetalkotó tényezők, és felelős alakítói saját sorsuknak, a demokratikus jogállamnak.

Nem másért, mint cigány testvéreim, sorstársaim jövőjéért köteleztem el magam – íróként, költőként is a roma önkormányzatiság megalakításáért.

 Ami most történik napjainkban arra nehéz szavakat találni!

 Biztosan nem így képzeltük akkor, amikor az első országos cigány önkormányzatot létrehoztuk.

Hol siklottak félre a dolgok, ki és miért felelős?

Lakatos Menyhért mondta egyszer hajdanán: „ A hatalommal vigyázni kell!”

Mit is akart ezzel mondani?

Nehéz megőrizni a mértéket és a tisztességet, ha az ember tejhatalmú úrnak érezheti magát.

De mégis azt mondom, hogy egyszer mindenkit számon kérnek a zsívverések!

Az életünk mércéje nem lehet kevesebb, mint az Örökkévalóság!

Szólj hozzá!

Tanúim lesztek

2015.11.22. 20:08 :: Rostás Farkas György

Évek óta töprengek, gondolkodom, dilemmában vagyok. Hogyan kezdjem, vagy hogy ne kezdjem mondandómat, ami megítélésem szerint rátok is tartozik.

Az 1970-es évek egy életre, vagy legalábbis évtizedekre meghatározták életemet, sorsomat. Sok -sok évet vártam, kivártam . Egyszer csak eljött a régen várt idő, demokráciára ébredtem: és jogállam lépett a diktatúra helyébe. Ennél jobb már nem lehet, gondoltam...

Többször elmondtam, le is írtam, de most ismét megteszem. Üzenek nektek, kortársaimnak, tanúimnak. A 21. század a cigányok számára is elhozta, amire régóta vártunk? Van önkormányzatunk, nemzetiségi törvényünk és érdekképviseletünk...

És mégis azt kell mondanunk, hogy egész Európában, de leszűkítve a kört Magyarországra: a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségnek nincsenek intézményei, nincs kutatóközpontja. nincs múzeuma.

Hogy véletlenül se feledkezzem meg a reményekről és az ígéretekről: az utóbbi 30-40 évben történt erre vonatkozó események, ígéretek dokumentumait őrzöm, továbbra is megőrzöm.

Jól gondoljátok meg: megéri-e, mi éri meg? Meddig leszünk, maradunk néma elszenvedői kiszolgáltatott helyzetünknek. Mikor válunk végre saját sorsunk felelős irányítóivá? Lehet-e kultúránk megbecsülése és elismertetése nélkül egyenrangú nemzetalkotó tényezővé válnunk, lehetünk-egyenrangú partnerei a mindenkori hatalomnak.A történelem, remélem majd igazolja erőfeszítéseinket...

Szólj hozzá!

Szabad György halálhírére

2015.07.05. 10:21 :: Rostás Farkas György

Drága Gyuri Bátyám! Szeretve Tisztelt Tanárom, Barátom!

Elképzelhetetlen bánat kerített hatalmába halálhíred hallatán.

Nagy ember voltál, aki engem, minket, cigányokat is felkarolt. Hozzád hasonló nagyon ritkán születik e földre!.

Aradon születtél, a városban, amelyet egykoron Kossuth Lajos a magyarok Golgotájának nevezett.

Becsülted és hirdetted a nagy ősök: Kossuth, Széchenyi és Deák hagyatékát, és minden előadásodban amelyeket a mi cigány rendezvényeinken is tartottál – felhívtad erre a figyelmünket.

Mindent köszönök,amit kaptam tőled: emberséget, tartást és jellemet. Ez meghatározta egész pályámat, életemet. 

Drága Gyuri Bátyám!

Büszke vagyok barátságodra, és  őrizni fogom  minden hozzám és népemhez intézett intelmed, amíg csak élek. Ereklyeként őrzöm leveleid, régi kis írógépeden írt , hozzánk intézett soraid.,

Antall Józsefhez hasonló gondolkodású és jellemformáló személyiségként  csak téged ismertelek, s amit róla mondtál rád is jellemző:  Nem fényeskedni, hanem világítani…” Igen világítani az utánad jövőknek, a fiataloknak!

Szabad György az én tanárom, példaképem és mesterem volt, és marad az idők végezetéig! 


szabad4.jpg

..Álljanak itt emlékként azok a kedves sorok, amelyeket József Attila díjjal való kitüntetésem kapcsán írtál:

szabad14.jpg

 

szabad6.jpg

(A fotók az otthonodban tett feledhetetlen látogatások, beszélgetések emlékét idézik.)

Szólj hozzá!

TÜKÖR ÁLTAL

2015.03.31. 14:57 :: Rostás Farkas György

Ezer éve nézem a világot…

tokorben_1.jpgEzer éve, és ki tudja még meddig. Mire gondolok? Hát csak hallgassátok!
Jut eszembe József Attila nagy mondása: …mindig kereste az Istent, megkerülte érte a világot, és mindig ott volt a háta mögött…

Keresem a tekinteteket, hátha majd egyszer visszanéznek. Gyurkovics Tibor, amikor elment - ama leghosszabb útra – még egy pillantást vetett az itt-maradottakra.

Örökké visszanéz ránk, és amíg nem találkozunk ismét, mi is mindig keresni fogjuk, mert hiányzik.
Így vagyok én a tükörben maradt tekintetekkel, melyek fényt és szeretetet kutatnak – keresnek.

Ahogy elrohannak mellettünk az évek - és az élet. 
A TÜKÖR - az örökkévalóság és az örök körforgás. Mindig, minden mindennel összefügg. 
Valami megint eszembe jutott: ezer év is kevés lesz ahhoz, hogy papírra vessem, hogy üzenjek nektek.

Hogy mi jutott eszembe? VI. Pál pápa ama felejthetetlen mondata, amit a cigányokról mondott: „Ti nem az egyház peremén,hanem az egyház szívében éltek.”
Mert úgy van ez rendjén, hogy mindannyiunknak otthon kell lennünk az egyház szívében, Jézus szívében és egymás szívében.

Szólj hozzá!

Címkék: György Farkas Rostás Tükör által

Pale nachilas jekh bersh

2015.01.01. 10:41 :: Rostás Farkas György

ftzs_9.jpgVi maj phure kerdyilam, dore vi maj godyavera?

O Deloro zhanel numa. Kon trajisaras haj reslam kado dyes, kado bersh, kodol zhanen ame zhanas, ke o Del kamel ame anda kode sam inke.

No ashunen so phenel tumaro phuro phral! O Del kodi mangel, haj zhukarel tumendar kon biri, - te zhutij.

O rom kasavo sas, de sar traji pe kadi phuv: zhutijas, kamelas, e manushen, e phralen haj jekhavren. Akanak bisterdyile pa jekhavreste. Palpale trubuj te boldas ame, JEKHAVRESTE!

Ke te na, shaj bunusarasa... Ke dikhen feri so pecipe, krujal karing godi. Lokhores sa - sa zhastar amenge. Pala kodi shaj rodasa jekhavres de feri ando cheri maladyuvasa.

Pej phuv trubuj lashe te avas, ke te na, - hasajvasa!!! Mangav e Devles te del tume ande tumaro jiloro zorr, te shaj zhutin pe jekhavreste, haj te del tume o Del baro dyi,te shaj bolden tume palpale  jekhavreste.

Ando nyevo bersh te del tume o Del sastyipe, zorr, lungo trajo! 

Tumaro phral: o Rostás - Farkas György

 

(Illusztráció: F. Tóth Zsuzsa grafikája)

Szólj hozzá!

Címkék: cigány kultúra György Farkas Rostás romanes

Helyek és emlékek  

2014.10.30. 14:27 :: Rostás Farkas György

  József Attila óta: nézem a Dunát, ahogy úszik a dinnyehéj, és legalább addig fogom nézni, amíg el nem múlik az emberi emlékezet.

Valamikor nagyon régen, de nekem úgy tűnik, hogy tegnap volt, amikor gondoltam egy nagyot, és eljöttem Újkígyósról, az én kis szülőfalumból, Budapestre szerencsét próbálni. Jól emlékszem: mindössze 54 forint volt a zsebemben. Ezzel a szerény municióval, nomeg hatalmas tudásvággyal indultam, hogy bevegyem a székesfővárost. Nem volt szállásom és pénzem sem elég, hogy legalább egy szobát kivegyek. A soroksári Duna-parton ütöttem tanyát, ahogy ma mondják: ott csöveztem, Isten szabad ege alatt.

Azóta is különleges kapcsolat fűz a csendesen, méltóságteljesen vonuló vízhez. Megnyugtat, biztonságot sugall a látvány, a hang, az illat.

Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, hallgattam a csöndet, a Dunát, és próbáltam olvasni a csillagok üzeneteiben. Víz, erdő, fény - üzentek a múltról, őseim szelleme ide is elkísért. Úgy emlékszem mindenre, mintha tegnap történt volna.

Nem voltam egyedül, mást is ide vetett a jó vagy rossz sora. Állt már ott néhány kalyiba, szerencsémre barátságos lakókkal. Itt ismerkedtem meg a rendkívüli tehetségű költőtárssal: Rácz Lajossal is, aki hozzám hasonlóan feljött a nagyvárosba szerencsét próbálni. Sajnos vele született betegsége korán elvitte közülünk.

Itt a soroksári parton élt Lyukajti is feleségével. Télen a kunyhó teteje szolgált hűtőszekrényként, itt tároltam az elemózsiát, aminek bizony néhanapján lábakélt.Lyukajti be is ismerte, hogy ő volt a tettes, de mint mondta, náluk sok az éhes száj.

Napközben a város utcáit róttam,  minden múzeumot meglátogattam, minden szép palotát megcsodáltam. Néztem a hirdetéseket, mihez is kezdhetnék. Verseket már gyerekkorom óta  írtam. A belváros kellős közepén egy nagy plakát hirdette, hogy Fodor Andrásnak író-olvasó találkozója lesz.

Úgy döntöttem én is elmegyek az Írók Boltjába. Ez a találkozás sorsfordító lett az életemben. Azóta is minden irodalmi estemen elmesélem, hogy találkoztam a „költő óriással”. Ittam a szavait, elegancia és bölcsesség...

A szünetben odamerészkedtem, és egy pár kérdést intéztem hozzá. Remegtek a lábaim és dadogott a szám, de összeszedtem minden bátorságomat.

Beszélgetni kezdtünk. Mondtam, hogy én is próbálkozom a versírással. Rögtön azt mondta: szeretném látni!

Pár nap múlva elvittem a lakására néhány versemet. Nyomban elolvasta valamennyit. Néhányat rögtön el is helyezett az ÉS-ben, a Magyar Ifjúságban és több napilapban. Attól kezdve, amíg csak élt összefonódott a sorsunk. Bejártuk a fél világot, elkísérhettem író-olvasó találkozóira. Hajnalokba nyúló beszélgetéseket folytattunk.

A Liszt Ferenc tér, az Írók Boltja azóta is Fodor Andrást idézi számomra, ahogyan útjára indít egy csorro cigány fiút, aki a mindenségről álmodik...

 

Szólj hozzá!

Újra választott az ország

2014.04.07. 14:12 :: Rostás Farkas György

Ki-ki a saját lelkiismerete szerint…
Amikor erre gondolok, lehet, hogy elhagy a humorérzékem, pedig – mint azt mindannyian tudjuk –, ezt a világot humor nélkül nem lehet elviselni.
Gondolatban időutazásra invitálom olvasóimat, melyet egy Bibó idézettel kezdenék:
„Az igazsághoz nem lehet hazugságon át eljutni. A népet a nép nélkül nem lehet szolgálni…”
Alázatról, méltóságról és szeretetről már sokat írtam, s talán még többet beszéltem.
Azt mondják, s a jelen is ezt igazolja, hogy ezek a fogalmak nem politikai kategóriák. Én másként gondolom!
Van itt jónéhány nemzeti sorskérdés, amit alázat és szeretet nélkül még a politikában sem lehet megoldani. Amint az mindannyiunk előtt ismeretes, a cigányság helyzete talán a legégetőbb összeurópai kérdés.
A nemzeti kisebbség  deffiníciója egész Európában problémát okoz. A szabad választási lehetősége nyitott. Valamely kisebbséghez tartozás megvallása nem csupán az anyanyelven, vagy a születésen múlik.
Így választás idején ez a kérdés megkerülhetetlen. A kormány felelőssége, hogy állampolgárai számára olyan intézményes kereteket teremtsen, amelyeken belül az egyén kibontakoztathatja identitását,
büszkén vállalhatja önazonosságát.
A cigánykérdés egészen sajátos. Annak megoldásában az elmúlt é évtizedekben nagyon keveset tett az európai politika. Mindenki hallgatott róla.Világosan kell látnunk, de nem elég csak kritizálni. Segítenünk kell egymást, egyetértésre kell jutnunk. Esélyegyenlőségre, szociális-kulturális feltételekre, annak garantálására, biztosítására van tehát szükség.
Ez – mint azt mindannyian tudjuk – több anyagi és erkölcsi áldozatot kíván. Egy demokrácia, egy jogállam adófizető állampolgárokra épül, ennél fogva gondoskodnia is kell arról, hogy az egyének identifikációja jelen lehessen a mindennapok világában. Sok itt a mulasztás, ami terhel bennünket! Fel kell oldani az egyre fokozódó ellenérzéseket.
A rádióban, a televízióban több beszélgető műsorban kellene szót ejteni erről, megszólítani- szólaltatni a cigányokat is.A cigány kultúrának, tudománynak, művészetnek – bár tudom, mit ér az, ha cigány – méltó helye kell, hogy legyen a
többségi magyar kultúrában. Ez a kultúra sajátos színt képvisel az európai kultúrában, megérdemelné, hogy felkarolják.
Antall József még tudta ezt. Öröksége, vezérlő csillaga kell, kellene, hogy legyen a mi homloknyi cigány kulturális örökségünknek és magyarságunknak.
Rövid eszmefuttatásomat Szabad Györgynek, egykori tanáromnak szavaival szeretném zárni, és remélem, hogy mindannyiunk számára tanulságul szolgálhat.
„Annak van jövője, aki nem búcsúzik a múlttól, hanem az elértet magasabb szinten folytatni akarja.”

Szólj hozzá!