HTML

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Miért nem maradtam Angliában...

2013.03.30. 00:07 :: Rostás Farkas György

1971. május 16-án, Mózes napján érkeztem vissza Angliából, a Cigány Világszövetség találkozójáról Budapestre. m1-2675-05345500.jpgAz első utam Benoist György professzor-barátomhoz vezetett. Ő volt akkoriban a főigazgató, az Amerikai-úti Idegsebészeti Klinikán. A legjobb tudásom szerint megpróbálom visszaidézni beszélgetésünket:

- Kedves György – így kezdtem, s elmeséltem, hogy milyen szívélyesen fogadtak Londonban, ahol megbeszéltem, hogy egy orvos barátommal együtt szívesen kiköltöznénk a ködös Albionba. A válasz az volt, hogy bármikor jöhetünk, tárt karokkal várnak, s minden kényelmünket biztosítják.

Benoist csak hallgatott, azt mondta meséljek el mindent. Mikor beszámolóm végére értem, csak annyit kérdezett:  - Befejezted?

-  Igen – válaszoltam.

Jó, akkor maradunk itthon… mi hazafiak vagyunk, az a kötelességünk, hogy itthon szolgáljunk.

Belém szorult a szó. Más mondanivalóm ezután már nem lehetett: - Igen, igazad van. Így hát maradtunk. Azóta eltelt vagy 40 esztendő.

Benoist barátom a napokban átköltözött a csillagösvényen az Örökkévalóságba. Ott vár, s ha egyszer én is megérkezem, folytatjuk a diskurzust: helyesen döntöttünk-e akkor régen...

Egy mondat még kikívánkozik belőlem. Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával mondta: vannak örök és vannak ideiglenes barátok. Mi pedig örök barátok vagyunk.

Jó volt az ő barátjának lenni, köszönöm, hogy erre lehetőségem nyílt.

Megpróbálok továbbra is hű maradni ehhez a barátsághoz, hogy majd odafönt, ha szembejön velem, örömteli legyen a viszontlátás, ne kelljen szégyenkeznie miattam.

Köszönöm az életét, sok-sok jóságát és segítségét.

Köszönöm, hogy vállalta, hogy saját kezével megműtsön, amikor gerincbántalmaim voltak, s még élhetek családom, barátaim és tisztelőim között itt a földön.

Köszönöm a jóságát és szeretetét.

Ha van Odaát, szeretném, és nagyon remélem, hogy ott is barátok leszünk, s folytatjuk, ami itt megszakadt.

Kedves György! Isten áldjon és őrizzen téged, barátaid, szeretteid emlékezetében. Ígérem, hogy szívem rejtekében, a legféltettebb kincseim között oltárt emelek emlékedre..

Mindig elmegyek családodhoz, szeretett feleségedhez, gyermekeidhez, és nem feledkezem meg róluk sohasem.

Vigyázz az itt maradottakra: feleségedre, szeretett Mónika lányodra és György fiadra.

A világ minden fényét, szeretetét és illatát küldöm neked odaátra.

Nagyon hiányzol! Szerető testvér-barátod: Rostás – Farkas György

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr255183466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.