HTML

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Békés megye cigányai

2017.02.22. 13:11 :: Rostás Farkas György

(Az én rónaságomon)

 
sdsgrh.jpgÉvtizedek óta foglalkoztat, hogy írjak a Békés megyei cigányokról, azokról, akik közül én is származom. Akikhez mindig szívesen térek haza, mert közöttük élnek az én testvéreim, az én szeretteim. Okosak, bölcsek és az enyémek. Írnom kellene a régmúltról, és a közelmúltról. Írnom kellene a helyzetünkről. Mondjuk Békés megye cigány lakosságának példáján. Hogyan gondolom? 

Szívesen írnék a Békés megyei cigányok fejlődésnek útjairól, mert kitűnően példázza az egész magyarországi cigányság fejlődését társadalmi beilleszkedését.. Már csak a rend kedvéért is megemlítem azokat a cigány csoportokat, amelyek Békés megyében is jelen vannak. Oláh, magyar és az úgynevezett beás cigányok. Ez az én szűkebb hazám, itt laknak a közelebbi és távolabbi rokonaim. 

Emlékszem, mintha tegnap történt volna, az emlékezetes 61-es párthatározat, mely a három csoportra sorolt cigányokról a következőket ír: beilleszkedettek, a beilleszkedés útján lévők, és azok, akik egyelőre, kívül állnak társadalmunk intézményrendszerén. Nos, ez a három csoport is jól kitapintható létszámmal képviselteti magát a megyében.

Hozzá kell tenni mindehhez, hogy Békés megye ugyanakkor bizonyos értelemben a különöset is jelenti, hiszen egy-két, talán három évtized cigány „polgárjogi” mozgalmának számos prominens személyisége élt, és tevékenykedett, vagy él és tevékenykedik ebben a megyében. Meg kell említsem, ha már e témánál maradtam, hogy 1984-ig itt, pontosabban az egykori megyeszékhelyen, Gyulán működött az ország egyetlen olyan néprajztudományi intézménye, az Erkel Ferenc múzeum, amely célul tűzte maga elé a cigány kultúra kincsinek gyűjtését és bemutatását.

Ebben a megyében élt és hozott létre olyan életművet Erdős Kamill, ami talán a világon is egyedülálló. A múzeumnak egyik kis szobájában hever ez a közkincs, amit mindenkinek látni kellene, és cigány múzeumban lenne a helye. Évtizedek óta, levelezek a múzeum munkatársaival, de megyek személyesen is, hogy még egy pillantást vessek arra a felbecsülhetetlen kincsre, amit Erdős Kamill töretlen szorgalommal, halálos betegen összegyűjtött.

De szólnom kell Dr. Bencsik János néprajztudósról is, akivel  öcsémmel Ruva-Farkas Pállal együtt sokat jártuk a megyét, Elkísértük Végegyházára, Szeghalomra és még számos településre, hogy részt vállaljunk, a még élő cigány népi kultúra összegyűjtésében, megörökítésében.

Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy Magyarországon már nagyon sokszor tárgyaltunk a cigány múzeum ügyében. Örök mementóként álljon itt azoknak a kiválóságoknak a neve, akik támogattak bennünket, vagy legalább megpróbálták segíteni törekvésünket. Konferenciákon, levelekben, javaslatok kidolgozásával kérték a mindenkori kormányt, hogy a legnagyobb hazai kisebbségnek legyen múzeuma, kutatóközpontja, beleértve a nyelvi műhelyeket és a színházat is.

Erdős Kamil
Balassa Iván
Prof. Újvári Zoltán
Voigt Vilmos
Lakatos Menyhért
Dr. Karsai Ervin

(A teljesség igény nélkül, most csak ennyi nevet sorolok fel.)

1997. május 17.-én Balassa Iván írt egy hosszú levelet melyben egy Roma-lexikon tervéről ír. Úgy gondolta erre múlhatatlan szükség lenne, már csak azért is, mert ha valaki a romákról meg akar tudni valamit, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerül, ugyanis nem rendelkezünk ilyen, a cigányság egészére kiterjedő adatbázissal.

Tehát feltétlenül szükség van egy Roma-lexikonra -  írja továbbá Balassa Iván az egészséges cigány öntudat erősítése érdekében is. Egy olyan összegzésre, amely összegyűjti és felmutatja a cigányság múltjának, jelenének eseményeit, értékeit, mindazt, amit ez a nép a kultúrájából, a nyelvéből megőrzött, és továbbfejlesztett., Egészen más lenne - teszem ezt én hozzá -, a lelkületük, mert megerősödhetnének abban a hitükben, hogy megbecsült polgárai a hazának.

Sajnosaz általam megemlített személyiségek, többnyire már Odaát vannak. Én azt szoktam mondani, mikor humoros jókedvemben vagyok, hogy én addig nem szeretnék meghalni, amíg Európa, nem csak Magyarország, Európa legnagyobb kisebbségének nem lesz Magyarországon Múzeuma, nem valósul meg a cigányság kulturális autonómiája.

Szeretnék részt venni, ennek az intézménynek  a megnyitóján, és látni azokat a felkészült tehetséges fiatalokat, akik a cigányok kulturális kincseit örökségül kapják, vigyáznak rá, mint népük megmaradásának zálogára. Akkor majd joggal lehetnek büszkék származásukra, cigányságukra, mert ez adja meg az önbecsülésüket.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr9712282187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.