HTML

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Babika unokám, a költő

2017.04.03. 14:50 :: Rostás Farkas György

(születésnapi ajándékom)

 

babi.jpgÜzentek az angyalok, hogy hamarosan nagy meglepetés vár rám. Nem tudtam mire vélni, izgatottan vártam a csodát. Hát bizony nagy csoda történt. Születésnapi csoda. Kerek ötven esztendős voltam, készülődött a család, a nagy rokonság, hogy az ötven éves testvért, rokont meglátogassák. Ilyenkor nálunk nagy a sürgés-forgás, dínom-dánom.

Pali öcsém, egy gyönyörű verset írt a születésnapomra, aza címe: a tűzfelelősnek. Elsírtam magam Azt hittem akkor, hogy az ötvenedik évforduló az olyan nagyon nagyon soknak számít, igaz, hogy mágikus erővel bír, de most jelentem nektek, hogy az volt férfikorom delelője. Ha nem szégyelném magamat, azt írnám, gyermekkor. De jó volt. Ötven évesnek lenni. Így visszaemlékezve, ilyen hosszú idő távlatából, már csak emlékfoszlányok maradtak meg.

Egyszer csak betoppan a Timi lányom, karján a gyönyörűséges, szép angyalkával. Hozta, a születésnapi ajándékot. Olyan volt Babika, hogy majdnem elszállt. Akkor is elsírtam magam. Jött hozzám, nem is jött, inkább repült. Valahogy úgy alakult, az idők sodrában, hogy ő lett az egyik legkedvesebb unokám. Lehet, hogy a mágikus erőből eredőn, mert ötvenedik születésnapomra hozta a gólya. Szép baba volt. azért is maradt rajta ez a név, hogy babi, babó, babóca. Képzeljétek el, idén fog érettségizni. Ki hinné, még nekem is hihetetlen. Nagy, szép, és az enyém.

Nekem ő az egyik legszebb a világon. Ami nagyon jó még, hogy pici, általános iskolás kora óta, mindenből szín jeles. Isten áldja meg hosszú élettel, erővel, és egészséggel.

Más:

Valahogy úgy alakult mindig az életünk, hogy sürögtünk-forogtunk, sok társaságban, sok ember között, és ahogy a Dyuszkó kisebbik fiára azt mondják, hogy ő olyan, mint apád, Babikára is azt mondják, hogy rám hasonlít. Pici korától kezdve mindig olvasott nekem, és nagyjából tíz éves korától, rendszeresen írt.

Igen, helyesen mondják nagyon sokan, én is tíz éves koromban kezdtem el írni. Így tehát igaz a mondás, volt kitől örököni.

Egy példa:

vers.jpg
Gyermekkoromban sok mindent gyűjtöttem, és eltettem, vagy elajándékoztam. Ugyan eztapasztalható Dyuszkó kisebbik fiánál is és Babikánál is. Becsomagolják, ha csak egy falevélről vagy egy kavicsról van is szó, elteszik és majd ideadják nekem. Mi ez, ha nem genetika? De így szép, vigyék csak tovább a tüzet, ne hagyják kialudni.

Egy nagy bánatom van. Úgy elsodort az élet, hogy csak nagyritkán láthatom a szeretett gyermekeimet, unokáimat. Amikor nagy ritkán találkozom velük, nem tud betelni a szívem, a lelkem. Csordulásig telik meg a lelkem velük. Valamikor nagyon régen, azt álmodtam, hogy majd egy nagy-nagy házat veszünk, és ott a nagy család majd mind elfér, és mindig láthatjuk egymást, mert a ritka találkozások miatt, nagyon hiányoznak.

Nem túl régen voltam Babikám szalagavatóján. Olyan nagyon büszke voltam rá, ő volt a legszebb. Egy papókának ez nagyon sokat számít. Okos és szép is. Jövőre, ha Isten megsegít bennünket, orvosi egyetemre fog járni. Orvos lesz belőle, megérdemi. Nagyon sokat tanul, szorgalmas, és jó eszű kislány. A szülei is csak a szépre és a jóra tanítják. Jó nevelést kap, tanul, mert ő tudja, hogy magának tanul, és hogy a tudás nagy hatalom. Mikor eljön ide, hozzánk, a nagyszülőkhöz, nagyon örülünk egymásnak. De mikor már készülődik haza, kitép egy darabot a szívemből.

Sok közös élményünk van, mikor kisebbek voltak, elmentünk a Balatonra, együtt töltöttünk gyönyörűséges, emlékezetes napokat. Nagyon szerette a hattyúkat és a vizet. Ezt a természetszeretetet is valószínűleg tőlem örökölte. Mindenre visszaemlékszik, ami másfél két éves kora óta történt vele, vagy a családdal.

Kívánom, hogy boldogságban, egészségeben éljen az emberi kor legvégsőbb határáig.

Pici korától, mikor felszálltunk a buszra, vagy bementünk a közértbe, azonnal szoba elegyedett mindenkivel. Nagyon sokan szeretik, a tanárai, az osztálytársai, mert mindig vidám, mindig kedves és mindenkivel szót ért. Nagyon örülök, hogy ilyen kis bűbájos unokám van.

Én azt mondom, hogy az én kis unokám, Isten áldása. Remélem, hogy még azt megérem, hogy a diplomaosztásán ott legyek.

Így a mondandóm vége feléé közeledve, csak azt tudom mondani, hogy imádkozom a családomért, a gyermekeimért, unokáimért, hogy Isten legyen mindig velük, adjon nekik erőt, egészséget és boldogságot. A hátra lévő időmben többet szeretnék velük lenni, mert nem lehet tudni, hogy mennyit mért ki a Teremtő és mikor kell távozni a mennyei hazába.

Minden gyermekemre, unokámra, családomra kérem Isten bőséges áldását.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr9712397953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.