HTML

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Túl későn vagy túl korán?

2017.07.18. 12:25 :: Rostás Farkas György

ujak_053.jpgTúl korán vagy túl későn érkeztem e Föld nevű bolygóra? Nem tudom. De azt tudom, hogy rosszkor. Számomra egész földi átutazásom ideje alatt a legfontosabb helyet az életemben a szeretet foglalta, foglalja el.

A leghatásosabb gyógyír a szeretet. Az ember mindenre képes, ha igazán szeret, és ha érzi, hogy viszontszeretik. Lakható földre van szüksége az emberiségnek, tiszta ivóvízre, oxigénre és szeretetre.

Ennek hiányát érezzük most. Egy vigaszom maradt: az emberi méltóság elvehetetlen, mert az az ember lényéből fakad. A legfontosabb emberi értékek egyike. Emberi tartás és méltóság nélkül nem érdemes élni. Volt egy vigaszom és van egy bánatom. Asszimiláció vár a világ cigányaira. Sokan letagadják cigányságukat. Ezt vagy félelemből vagy szégyenből teszik.

Az összetartozás igényére még soha nem volt annyira szükségünk, mint napjainkban. Nemzetünk fájának gyökere hagyományaink, a történelmünk, amely eleddig csak szájhagyomány útján maradhatott fönn. Holott egy népnél sem vagyunk alábbvalók, s történelmünket nem csak megéltük, megéljük, meg is fogjuk írni. A mi népünk sorsáért én vagyok a felelős, mi vagyunk a felelősek.

A itt élő romák egyetlen hazája Magyarország. E hazától várunk támogatást, segítséget. Kapunk is, már amennyit. Kisebbségi létünk maga a hátrányos megkülönböztetés. A diszkrimináció. A furcsa szóhasználat: „pozitív diszkrimináció” aligha helyes meghatározás.

Megpróbáltam mindig saját értékrendem, a ROMANI KRIS szerint élni. Lenne, van mondanivalóm, üzenetem a világnak. És kérdéseim is. Kapok-e rájuk feleletet? Például, hogy e pártok tömegeire oszlott Magyarország kié? A miénk is? A romáké?

Vallom: a küldetés és a szolgálat a feladatom. De nincs visszajelzés. A világ tele van ellentmondással. Sok eszmerendszer van, mindegyikbe nem lehet beleférni. Cigányként is lehet, kell európait alkotni...

Szabad szerettem volna mindig lenni, ebből csak a belső szabadság adatott meg. Használati utasítás önmagamhoz. Egy vékony védőréteg alakult ki körülöttem — jóvátétel valamiért? A szeretet, mint a kegyelem, ingyen van. Örülni annak, hogy a másik a világon van.

Nekünk nem adatott meg, hogy tanáraink, papjaink legyenek. Nekünk örökségünk van. Az ősforrásból tudtuk meríteni kultúránkat. Ez a világon egyedülálló, amire joggal lehetünk büszkék. Ez az úgynevezett Romani Kultúra, amit kihalás fenyeget, tehát veszélyben az évszázadokig féltve őrzött, egyetlen kincsünk.

Nincs alá- és fölérendeltségi viszony se népek, se kultúrák, se nyelvek között. Azok mind-mind egyenlőek. Ha a társadalom kiirtja a különböző kultúrákat, akkor és attól nemcsak szegényebb és szürkébb lesz a földi paletta, hanem „bűnös” és „gyilkos” is lesz az a társadalom, amely erre képes.

Minden kultúra létezése szebbé, színesebbé, gazdagabbá teszi a világot. Kultúránk elvesztése a roma nép kihalását is jelentené egyúttal. E változó, borzalmakkal és tragédiákkal tűzdelt világunkban és körülmények között nehezen tud kultúránk fönnmaradni. Talán későn lett rá lehetőségünk? Talán még megmenthető? Sok itt az igen és a nem. Kit lehet ezért hibáztatni?

Nem ismernek minket és ebből adódik az idegenkedés tőlünk. Az ismeretlen mindig idegen.

Úgy érzem, üzenetet kell hagynom. Nehezen tudom feldolgozni, amivel naponta szembesülnöm kell. Sajnálom, féltem az ittmaradottakat, mert nem választottuk a sorstalanságot, örökségül kaptuk a másságot. Segíteni szeretnék, de tátong a tehetetlenség. Szeretnék majd néha pár pillantást vetni fentről, a csillagok közül az enyéimre, a szegényekre. Kérlek benneteket, testvéreim, üzenjetek majd odaátra, a túlsó partra.

Az idegen, az ismeretlen, a más, örök távolságtartás emberek és emberek között. A befogadó közeg számára nyitottá válni, elfogadtatni értékeinket, kultúránkat, ez a feladat. Innentől kezdve kell a falat két oldalról bontani. Így lehet és kell közel kerülni egymáshoz. Nyitott könyv lenni, és kulcsot is adni önmagunkhoz. Itt az ideje egymást elfogadni, toleránsabbnak lenni egymással, és akkor a két kultúra jól elfér egymás mellett, sőt, kiegészítheti egymást.

Csak álmomban egységes a világ. Pedig minden ember éhezik a szeretetre. Mahatma Gandhi jut eszembe, aki mindezt már előttem megálmodta, és életútjával bizonyította...

 

Szólj hozzá!

Címkék: másság elfogadás idegengyűlölet toéerancia

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr7712671879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.