- Mindnyájunknak szebb jövőt kívánok -
Mostanában szinte mindennap megkérdezik tőlem, milyen érzés most Magyarországon cigánynak lenni.
Ez a történet nagyon messzire, több évszázadnyira tekint vissza. Úgy tűnik nagyon régen volt, amikor egy hazában közös volt a sorsunk! Ma ezzel szemben nagyon sokan vannak, akik egy életre kiírnák a cigányokat a társadalomból… De most másról akarok szólni.
Mint oly sokszor, oly sokan, ismét arra tesznek ígéretet, hogy szövetségesei vannak a cigányságnak. Ki a felelős - hangzik el egyre gyakrabban a kérdés. A válaszom: mindannyian, magamat is beleértve.
A lelkem mélyéig hatol a fájdalom. Annyi minden van, amiről beszélni, írni szeretnék. A félelemről, a gyűlöletről, az ellenségképről… Ami most történik, az egész ország békéjét veszélyezteti!
Szövetségesei vannak a cigányoknak? Ma inkább úgy tűnik egymás ellenségei lettünk. Menteni kellene-kell, ami még menthető. Meg kell tanulnunk együtt élni, hiszen egymásra vagyunk utalva.
Kormányok jönnek-mennek, a cigányok több százéves problémáikkal együtt maradnak. Van-e kiút? Mi vár a szegényekre, az elszegényedőkre? Mennyivel jobb lenne egymás segítése, támogatása.
Bernard LaFayette professzor, Martin Luther King közeli munkatársa szállóigévé vált mondása szerint: az erőszak azoknak a nyelve, akik nem tudják magukat kifejezni.
I have a dream… Van egy álmom… A szabadságharcos lelkipásztor az életét adta azért az álomért.
S a mi álmunkért vajon mi lesz a fizetség? Pedig mi is álmodtunk, a cigány értelmiségiek első nemzedéke, azt álmodtuk, hogy itthon vagyunk e hazában.
„Egy aranypecsétes levelet címezett a mindenségnek szívemben egy nép…” - írta valaha a „cigány Petőfiként” emlegetett Bari Károly.
Szegény, szegény nagy elődök! Nézzetek le ránk odafentről. Milyen nehéz örökséget hagytatok ránk! Gyurkovics Tibor, Lakatos Menyhért, Orsós Jakab, Farkas Kálmán, Péli Tamás.
Ha most felébrednétek, mit is mondhatnátok? Hogy nagy és nehéz sors a cigánysors, ahogyan oly sokszor emlegette az én szeretett barátom Gyurkovics Tibor.
Ebben a világban hiába várjuk az odafigyelést, a megértést, a szeretetet.
Hol a hit, amibe, mint a meleg ruhába, a legnagyobb fagyok idején is beburkolózhatunk? Csak a hitetlenség jön velem szembe, olyan dermesztő, hogy a kályha mellett is csak didergek, didergünk.
Évről évre haladok vissza
az idők mélyére
így kezdek hasonlítani őseimre.
Február van
hó és hideg
fújnak a böjti szelek…
És mégis. Mégis hinni kell, hinni akarok abban, hogy az álmok nem hazudtak. Hogy mi cigányok is lehetünk és leszünk egyenrangú és méltó állampolgárai e közös hazának.
Ehhez elég, ha mindenki csak a maga posztján áll helyt, becsülettel; cigányok és magyarok egyaránt.
Aki ellenséget keres, az gyűlöletet talál, aki barátot keres, az barátra lel és békét talál. Ezt kívánom most mindannyiunknak.
Legyen boldogabb, békésebb az előttünk álló 2018-as esztendő! Ámen.
