HTML

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Víg Rudolfra emlékezve

2018.03.07. 16:05 :: Rostás Farkas György

- Több ezer dal tulajdonosa volt -

vigr.jpgVíg Rudolfot aki csak ismerte, mindenki szerette, az első pillanattól kezdve a szívébe zárta. Olyan ember volt, akit nem lehetett nem szeretni.

Életének utolsó napját is együtt töltöttük. Szerette a cigányos ételeket. Szalonnáztunk, nálam aludt, s korán reggel mielőtt elment volna még jóízűt falatozott a hideg oldalasból és sült krumpliból. Esztergomba indult gyűjtőútra, amikor egy váratlan szívroham véget vetett az életének.

De kezdem az elejétől.

Mesébe illő barátságunk több évtizeddel ezelőtt kezdődött, meghívtak bennünket a Vörösmarty-térre, hogy meséljünk a cigány költészetről, tudományról, művészetről, mindenről, ami a cigánysággal kapcsolatos. Ott találkoztam vele először, ebből a találkozásból egy életre szóló barátság szövődött.

Azon a napon megpecsételődött az életünk és a szívünkbe fogadtuk egymást. Szinte testvérként éltünk, amíg el nem szólította őt a halál. Sokszor, és sok helyen voltunk együtt, tartottunk előadást. Én azidőtájt Kispesten az Ifjúgárda névre hallgató művelődési házban dolgoztam, oda is meghívtam Víg Rudolf testvérbarátomat, hogy tartson előadást.

Ő akkoriban a Gorkij Könyvtár Zeneműtárának tudományos munkatársa volt, már országosan ismert ember, sokat szerepelt rádióban, televízióban is. Egyszóval köztiszteletben álló személy volt. Több évtizedes barátságunk során sok-sok közös élményben volt részünk. Nagy tudása mellett jóságos és nagyon alázatos ember volt. Sokat mesélt indiai útjairól, és arra nagyon büszke volt, hogy mintegy 10.000 dalt jegyzett le az őshazában. Azt is büszkén vallotta, hogy már cigánynak érzi magát, s sokat járt a cigányok között a telepeken is. Közeli barátja lett a híres öcsödi Rostás Károly Huttyán, akivel sokszor szerepelt vele a rádióban és a televízióban. Szinte elválaszthatatlanok voltak.

Az egyik kedves történet, ami most eszembe jut, ahogyan Víg Rudi a helyes beszédre tanította Huttyánt. Nagyon mókás volt, ahogyan Huttyán rendre Z betűt tett az A betűvel kezdődő szavak elé: zablak, zajtó....  Valamiért ezt előkelőbbnek érezte.  Szóval Víg Rudinak sok munkájába került, amíg korrigálta a kiejtését.

Huttyán nálam is sűrűn megfordult, nagyon-nagyon szerettem. Kisétkű volt, fél tányér kis levest is csak nagy-nehezen tudtam beleerőltetni, mert többször megműtötték és csak negyed gyomra volt. Sokszor visszahallottam az emberektől, hogyan büszkélkedett a tőlem kapott- országszerte elhíresült – menlevéllel.  

Az ő kérésére állítottam ki, hogy ne zaklassák a rendőrök, amikor az utcán szórakoztatta az emberekethutyi.jpg énekével, táncával. Ezt lobogtatta a rendőröknek, cigányoknak, a televízióban, a rádióban. Sajnos negyven évvel ezelőtt még nem számítógépen dolgoztunk, így nem maradt nyoma ennek a különleges irománynak.

Csak annyit tudok így emlékezetből említeni a menlevél tartalmából, hogy ez a nagy művész Rostás Károly Huttyán szabadon járhat-kelhet, én igazolom a klub nevében, hogy az ének- zene - tánctudásából tartja fenn magát. Segítsék és támogassák az ő nagy művészetét és a rendőrök is hagyják szabadon, ne háborgassák. Legjobb tudásom és emlékezetem szerint ettől a perctől kezdve békén is hagyták őt.

Ajánlom mindenkinek a figyelemébe Víg Rudolf és Rostás Károly közös életművét, hogy mindig éljenek az emberek emlékezetében és jó szívvel emlékezzen majd az utókor erre a két nagy művészre. Én mindig emlékezni fogok rájuk és őrizni fogom emléküket szívemben, amíg élek.

Amikor szólít a szívem és hazalátogatok az én szülőföldemre Újkígyósra, az utam mindig Öcsöd településen keresztül vezet.

Ha időm engedi, megállok a temetőnél. Többször megpróbáltam már megkeresni Huttyán sírját, de sajnos nem találtam rá. Valószínű, hogy a településen van egy másik temető is, elképzelhető, hogy oda temették.

Az idén nagyon sok munka vár rám, mert számos fogadalmam van. Sok helyre el kellene jutnom, több országba, Magyarországon is több településre, a Házsongárdi temetőbe, Újkígyósra, Széphalomra, ahogy annak idején Shakespeare szülőházába is elzarándokoltam, és ahogy Diana temetésén is ott voltam. Antall József és Szabad György sírjához is mindig elzarándokolok, mert csak úgy tudom őszinte szívvel őrizni a nagy barátok, mesterek emlékét.

Azt is megfogadtam Víg Rudolf unokájának, hogy az idén elzarándokolok Bogácsra, Víg Rudolf szülőfalujába, a sírjához a temetőbe, hogy ott is megköszönjem sok-sok fáradozását, amit az én szeretett és sokat hányatott sorsú cigány népem érdekében és dalaink fennmaradásáért tett.

Isten áldja sok fáradozásáért! Ha majd Odaát találkozom vele, ott is keblemre ölelem és köszönetet mondok mindenért. Legyen áldott Víg Rudolf és Rostás Károly Huttyán emléke. Mindörökké Ámen!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr8913722560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.