Rostás Farkas György

  Péli Tamásról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Egyszer Ruva Pali öcsém így fogalmazott: Tomit mi csak” Pélivonak” hívtuk, s azt mondtuk, hogy közénk fújta a chandigari szél. Amszterdamban tanulta a festészetet a Hollandiai Királyi Akadémián.1974-ben tért haza Magyarországra és haláláig…

Rubi édesapám egyetlen testvére volt. Apai nagyapám a híres Káló nagyon sokat mesélt az ő szeretett lányáról, mindig úgy emlegette, hogy rubintos virágom. Ezért is hívta őt élete végéig mindenki, aki csak ismerte Rubinak. Történt egyszer, hogy Káló papó has- és fejtífusz betegséget kapott. Akkoriban…

- Krisztinára emlékezve – Egy karácsonyi hangulat hozta el nekem. Budapesten, Rákoshegyen laktunk a Szilágyi Dezső utcában. Nagy karácsonyi készülődésben voltunk. Egyszer csak egy macska hangjára lettem figyelmes, ezért keresgélésbe kezdtem. Kerestem Égen és Földön, de sehol sem találtam. Kis idő…

Nyolc éve várok erre a napra! Elérkezett! Jó visszaemlékezni, valamikor nagyon régen ott a békési végeken, nekem volt ilyen gyönyörűséges, megható, szívet-lelket melengető ballagásom. A közelmúltban volt az én Gyuszkó fiam ballagása, s íme, hogy elrepült felettünk az idő, elérkezett a nagy nap,…

Most kaptam a hírt, - a lehető legszörnyűbbet, ami csak létezik – EMBEREK FOGJÁTOK BE A FÜLETEKET! Ordítanom kell, beleordítani a világba a fájdalmamat. Összekapaszkodott a sorsunk, fél évszázad egymás mellett baráti kézfogásban. Nem találom a szavakat, amióta a szörnyű hírt meghallottam… Nem…

Még el sem hozott a gólya, amikor elhatároztam, hogy írni fogok rólad, annyit, hogy teleírom a világot, az eget és minden csillagot. Mert amikor megszülettél Marcaliban voltam katona. Éppen őrségben álltam, amikor jött a hír, hogy készülődjek. Hazamehetek szabadságra, mert a lányom…

- A tanár úr - Már évek óta szeretném megrajzolni az én legkedvesebb unokaöcsém portréját, emlékezni Narancsra, ahogyan mi a családban neveztük. Születésétől kezdve - ha tehettem - mindig ott voltam. Ha egy pici órácskára is, elmentem valahová, sírt-zokogott értem, a kapuban ült és ott várt. Ha…

Régen eljöttem pici kis falumól, de majd’ minden nap szólít a szívem, hogy haza kéne mennem. Most csak arra tudok gondolni, amit egyszer nagyon régen az én szeretett barátom, aki Vajdahunyadon él, Remmel Feri mondott: „Hazamennek a halottak…” Én addig szeretnék még nagyon sokszor hazamenni, amíg…

Pogány Erzsébet egy éve átköltözött... Szólt Isten és Ő nem tehetett mást, itt hagyott bennünket. Most ott van a Mennyei Haza örökkévalóságában. Nekem – és még sokan vagyunk így akiknek – nagyon hiányzik. Aki ismerte az első pillanatoktól kezdve szívébe fogadta. Rendkívüli egyéniség volt, kedves,…

 -A cigányoknak is van iskolája - Isten úgy rendelkezett! Milyen gyönyörűséges, milyen megható és felemelő. A 21. század elején kinyílott a kapu és bementünk rajta mi, cigányok, hogy kiművelt emberfők legyenek a 21. század cigányai is. Létrehozták a Gandhi Gimnáziumot Isten kegyelméből. Amikor…