Rostás Farkas György

Úgy látszik, hogy mostanában a galambok üzennek nekem. Van egy szeretve tisztelt testvérbarátom, ott messze a híres Vajdahunyadon, a gyönyörűséges Erdélyországban, akihez ha tehetem, minden évben ellátogatok. Egy alkalommal, a sok- sok családi emléket őrző, patinás bútorokkal berendezett…

Elszállt messzire, ahonnan nem jön vissza ebben az életben. Elhagyott. Ő volt a kisgalambok úrnője, hercegnője. Kecses volt és szép. A Sors ide rendelte. Ő is kipotyogott a fészekből, ahogyan néhány hónappal ezelőtt az elsőszülött testvére. Mi mást tehettünk, befogadtuk. Szemmel láthatóan jól…