Rostás Farkas György

(Ha megszólal a szív) Így öregedőn és vénülőn egyre gyakrabban jutnak eszembe gyermekkorom szép emlékei.  Ady Endre írta egyik versében: „Beszélgetés a szívemmel.” Most én is azt teszem. Egy ilyen beszélgetésbe szeretnélek beavatni benneteket. Ha megszólal a szív, akkor szólni és cselekedni…

(Az én rónaságomon)  Évtizedek óta foglalkoztat, hogy írjak a Békés megyei cigányokról, azokról, akik közül én is származom. Akikhez mindig szívesen térek haza, mert közöttük élnek az én testvéreim, az én szeretteim. Okosak, bölcsek és az enyémek. Írnom kellene a régmúltról, és a közelmúltról.…

(Mikor a szív csordulásig telik)   Nagyon nagy nap ez a mai nap. Őseim zarándokhelyére érkeztünk meg, hogy az egyik legkedvesebb unokámat Attilát keresztvíz alá tartsuk. Velünk együtt ünnepelnek égiek, és földiek. Az angyalok is örülnek, a mennyben. Ezen a szent földön, ezen a szakrális helyen,…

(Minden vers egy ima) Mindig bajban vagyok, amikor a költészetről kell szólnom. A költészet nekem nem csak a lírai hangvételt jelenti, azt sem mondhatnám, hogy magát József Attilát. Egyfajta emberi tartást, ám mégis meditatív kifejezési módot jelent. Lehet, hogy ez sem jó kifejezés. A legtalálóbb…

Csak a jóság meg a szeretet térül meg. Azt szoktam mondani - mostanában mind gyakrabban -, hogy szeret engem az én Istenem. Jó szülőkkel, jó testvérekkel és jó gyerekekkel áldott meg. Egészen pici gyermekkoromban sűrűn jártam Dobozra, az én szeretett édesanyámmal, az ő drága testvéréhez Györgyihez…

 (A jó testvér és apa) Az én daliás termetű István bátyám már egészen fiatal korában híres embernek számított az egész megyében. Mindenki elismeréssel szólt éles eszéről, bölcsességéről, és a cigány törvény nagy szakértőjeként tartották számon. Nemcsak tisztelték, de szinte testvérként…

Aki mindig hazavárt Bárhová sodort az élet, akármerre hánykolódtam, mint a hajótörött a nyílt tengeren, az én drága Kályi nővéremnél mindig biztos kikötőre leltem. A szívem soha nem tudott betelni vele! Amikor vándorlásaimból hazatértem és felkerestem őt Medgyesegyházán, mindig  hajnalokig…

Meséltem már nektek arról, hogy az elemi iskolát Eleken kezdtem, méghozzá 1956 őszén.  A tanítás után gyakran betértem édesanyám testvéréhez Sanyi bátyámhoz. Felesége a kedves és örökké  mosolygós Flóra asszony mindig a kezembe nyomott egy kis madárlátta elemózsiát. Sokszor sütött bokolyit…

(Az Isten mindig szeretett bennünket)  Nyolcvan éves lett a pápa. Ez ihletett, most ennek a pár sornak a megírására. Őszintének kell lennem, mint mindig. Sem politikában, sem emberi kapcsolatban nem tesz jót sem a léleknek, sem a szívnek, az őszintétlenség. Már többször mondtam, és még sokszor el…

A békéscsabai diákévek Békéscsabára jártam középiskolába, ott laktam kollégiumban, majd később albérletben.Fél évszázad is eltelt azóta, de ma is úgy érzem, hogy fényűző életmódot folytattunk mi diákok. Diákszerelmek és örök barátságok köttettek.  A Fiume presszóból Pilvax kávéházat álmodtunk meg,…