Rostás Farkas György

Csak a jóság meg a szeretet térül meg. Azt szoktam mondani - mostanában mind gyakrabban -, hogy szeret engem az én Istenem. Jó szülőkkel, jó testvérekkel és jó gyerekekkel áldott meg. Egészen pici gyermekkoromban sűrűn jártam Dobozra, az én szeretett édesanyámmal, az ő drága testvéréhez Györgyihez…

 (A jó testvér és apa) Az én daliás termetű István bátyám már egészen fiatal korában híres embernek számított az egész megyében. Mindenki elismeréssel szólt éles eszéről, bölcsességéről, és a cigány törvény nagy szakértőjeként tartották számon. Nemcsak tisztelték, de szinte testvérként…

Aki mindig hazavárt Bárhová sodort az élet, akármerre hánykolódtam, mint a hajótörött a nyílt tengeren, az én drága Kályi nővéremnél mindig biztos kikötőre leltem. A szívem soha nem tudott betelni vele! Amikor vándorlásaimból hazatértem és felkerestem őt Medgyesegyházán, mindig  hajnalokig…

Meséltem már nektek arról, hogy az elemi iskolát Eleken kezdtem, méghozzá 1956 őszén.  A tanítás után gyakran betértem édesanyám testvéréhez Sanyi bátyámhoz. Felesége a kedves és örökké  mosolygós Flóra asszony mindig a kezembe nyomott egy kis madárlátta elemózsiát. Sokszor sütött bokolyit…

(Az Isten mindig szeretett bennünket)  Nyolcvan éves lett a pápa. Ez ihletett, most ennek a pár sornak a megírására. Őszintének kell lennem, mint mindig. Sem politikában, sem emberi kapcsolatban nem tesz jót sem a léleknek, sem a szívnek, az őszintétlenség. Már többször mondtam, és még sokszor el…