Azt mondjátok, én mindig csak a szeretetről beszélek, mintha a világon semmi baj és probléma nem lenne. Ráadásul ebben a mai világban már szinte nem is lehet találkozni szeretettel. Beszélhetnék a bajokról, a megosztottságról, a gyűlöletbeszédről, vagy a „csak közönyösségről.” A szegénységről, az éhező gyerekekről, a fűtetlen szobákban, vagy az utcán fagyoskodókról…
Ma – a közéletben, a politikában, a civilek között - egyre többen fogalmazzák meg az összefogás, a nézetkülönbségek ellenére is szükséges megegyezés igényét.
A cigány közéleti szereplők körében is felmerült ez az igény, született egy felhívás: feledjük el a személyes ellentéteket, az eszmei és politikai nézetkülönbségeket, a múltat, s a jövő cigánysága érdekében fogjunk össze, ha tetszik akcióegységben.
De lehetséges-e valóban felülemelkedni a múlton és tiszta lapot adni egymásnak? Ez bizonyára nem könnyű, de meg kell próbálnunk, nincs más lehetőségünk. Már az utolsó utáni órában vagyunk!!!
