Nyolc éve várok erre a napra! Elérkezett! Jó visszaemlékezni, valamikor nagyon régen ott a békési végeken, nekem volt ilyen gyönyörűséges, megható, szívet-lelket melengető ballagásom.
A közelmúltban volt az én Gyuszkó fiam ballagása, s íme, hogy elrepült felettünk az idő, elérkezett a nagy nap, hogy az ő fiának, az én unokámnak a ballagásán is jelen lehettem.
Köszönöm Neked Istenem!
Most már csak azért imádkozom, hogy Isten hallgassa meg kérésemet, hogy az Ő fiának a ballagásán is részt vehessek…
Istenem, hallgasd meg kérésem! Ez egy öregember fohásza Hozzád! Segítsd, óvd és vigyázd a kisunokám életútját, terelgesd, figyeld és őrizd, nehogy elbitangoljon a nagyvilágba.
Szeretném látni, hogy szépen érvényesül. Szeretnék megérni még azt is, hogy leérettségizzen, és egyetemi diplomát is szerezzen. Remélem, még azt is megérem, hogy az öccse, Attila unokám - a kis(fülemüle) -, is büszke legyen rám, és én is őrá az ő ballagásán és diplomaosztásán…
Ha sokat kértem tőled Istenem, hát bocsásd meg nekem!
A ballagás ideje alatt végig gyönyörködtem az én szép és okos unokámban,. A kedves és aranyos osztályfőnöke, Anikó néni, azt mondta nekem, hogy nagyon büszke rá és nagyon szereti. Nem csak az osztály, de az egész iskola büszkesége is. Hogy ez milyen jó érzés, csak az érti, aki meg is éli.
Kérlek Istenem, adj az unokámnak sok erőt, egészséget és kitartást, hogy a még rá váró akadályokat is ilyen sikeresen vegye!
