(összetartozunk a világ végezetéig)
Napjainkban mégis azt kell mondanom, hogy erőinket egy közös célért kellene összpontosítanunk, de az összefogás helyett, inkább szétforgácsoljuk azokat. Hosszú évtizedek óta vagyok harcos – úgyis mondhatnám szabadságharcos – egy szabad hazában. Kérem barátaimat, testvéreimet, hogy semmi áron ne engedjünk, hogy éket tudjanak verni közénk.Napjainkban szerte a nagyvilágban, - számos okból: vallási, nemzetiségi, politikai és egyéb okok miatt – háborúznak. Mi cigányok éljünk bárhol a világban, eddig úgy maradtunk talpon és életben, hogy a szegénység és a szolidalitás, na meg a szeretet tartott bennünket össze.
Mert ha egymás ellen fordulunk és sikerül megosztaniuk bennünket, akkor gyengébbek leszünk. Mit szólnak majd őseink? Ők bátrak voltak, ők szerettek, és összetartottak. Összetartotta őket a szegénység, a szeretet. Az ő idejükben nem volt divat a széthúzás, a külön utas politika, mint napjainkban. Vajon minket, a ma élőket miért nem kötelez az ősink öröksége?
Miért nem érezzük, hogy összetartozunk? Mert ha ez tovább folytatódik, örökre szétválnak útjaink és többé azok nem érnek össze. Vajon elgondolkodott-e bármelyikünk is azon, mi köt össze, és mi választ el minket egymástól. Én azt mondom, hogy összeköt minket közös kultúránk, nyelvünk, hagyományaink. Amelyeket több száz éven keresztül ápoltunk, és őriztünk. Sok cigány ellenes rendelet született, és mi ennek ellenére azok maradtunk, akik vagyunk.
Legfőbb értékeinket felhasználva osztanak meg és fordítanak bennünket egymás ellen. Úgy beállítva mindezt, mintha egymás ellenségei lennénk. Mi mindig együtt voltunk, vagyunk és leszünk is. Mert örülünk mindig egymásnak, nem csak a jóban, de a bajban is számíthatunk a másikra.
Mi, cigányok már több mint 700 esztendeje élünk e honban, békességben, szeretetben a környező népekkel. Hazánk ellen soha sem lázadtunk fel, ellene soha fegyvert nem fogtunk. A környező népek ellen sem. Álljanak itt Szabad György akadémikus professzor szavai, aki több tanulmányában is leírta:
A történelem során, a magyarság élet-halál harcában a cigányok,
mindig a magyarok oldalán álltak, együtt küzdöttek a hazáért, a szabadságért.
Kérdésem a következő:
A nemzet emlékezetében hol élnek a cigány hősök?! Hol említik meg a mai tankönyvekben a Bocskay, Rákóczi, vagy Kossuth seregeiben harcoló cigányokat és a Corvin köz cigány hősi halottjait? Ki tudja, hogy Gábor Áron rézágyúját, mely a csatában is fel volt virágozva, az erdélyi cigány Gáborok öntötték? (a Gábor törzs Erdélyben ma is elterjedt és tiszteletre méltó.) A harcokban, a végvárakban, a csatamezőn mindig bizonyítottuk, hogy nem vagyunk ellenségek.
Mindig hű gyermekei voltunk e hazának. Szerettünk volna édes gyermekei lenni. Kötelességünk ezt a feladatot átadni gyermekeinknek, az utókornak.
Nyelvünk, kultúránk, oktatásunk ápolása, őrzése, mindannyiunk erkölcsi kötelessége.
Nekem, az a feladatom, hogy példát mutassak, és nyelvünk, kultúránk védelmét minél szélesebb körben tudatosítsam. Mert népünk fennmaradásának biztosítéka, nyelvünk megőrzése, kultúránk ápolása.
Határozottan állítom, hogy a tanulás az egyetlen kitörési pont és lehetőség a cigányok számára. Üzenem az utókornak: A mi nemzedékünkkel kihalhat a nyelvünk, a kultúránk, ha azt nem ápoljuk, és őrizzük féltett kincsként. Képesnek kell lennünk arra, hogy mi is jövőt teremtsünk, gyermekeink, népünk számára.
Mindannyiunk közös felelőssége, hogy a jövő nemzedéke
biztonságban, és boldognak érezhesse magát e hazában.
