„Jutott eszembe...”
Bizonyára csak a székelyek menete kapcsán juthatott eszembe „egy mondat a zsarnokságról...”
Nagyra becsülöm őket. Minden évben elzarándokolok Erdélyországba. Ha újra születnék, s nem születnék véletlenül cigánynak, akkor székely szeretnék lenni. A székely emberek kérik, követelik..., s jogosan teszik. Az összetartás nemcsak a legnemesebb, hanem a legnagyobb kohéziós erő is.
Mi cigányok is tanulhatnánk ebből a példából. Kinek másnak lehet még rajtunk kívül az érdeke, hogy kivívja számunkra demokratikus jogaink megvalósulását. Ki az, aki kiállhat rajtunk kívül kulturális intézményeinkért, nyelvi és kulturális jogaink érvényesítéséért.
Erkölcsi kötelességem , a nagy elődök előtti főhajtás és az igazság kötelez, hogy elmondjam annak is, aki eddig még nem tudta. A nagy ígéret(ek) ellenére elmaradt a cigány kulturális autonómia megvalósulása, ami mint azt mindannyia tudjuk – ti is Testvéreim- intézményeket, múzeumot, színházat, dokumentációs központot és könyvtárat, nyelvi vizsgáztatóhelyeket (nem csak egyetlen helyen, a Rigó utcában) jelent.
Lakatos Menyhért szavai jutnak most eszembe, aki nagyon sokszor elmondta, még többször idézte: „... a hatalommal vigyázni kell...” Én még azt is hozzátenném, a saját sorsunkat a saját kezünkbe kell, hogy vegyük.
Lehet, hogy pusztába kiáltott szó? Hogy kinek fontos, kinek nem - azon nem ártana elgondolkodnunk. „A zsarnokságban mindenki szem a láncban...”
Egészen fiatal zsurnaliszta voltam, amikor Kádár János meghívására Magyarországon járt Chile egyik prominens vezetője, Luis Corvalan. Mi újságíró-tanoncok is elmentünk meghallgatni asajtótájékoztatóját. Ma is elmlékszem Corvalan egy kijelentésére: „A szellemet nem lehet rácsok mögé zárni!...” Lehet, hogy a mi esetünkben mégis sikerült?...
Cigányok, boldog öntudatra ébredést! Ushtyen romale anda sune!
