Még el sem hozott a gólya, amikor elhatároztam, hogy írni fogok rólad, annyit, hogy teleírom a világot, az eget és minden csillagot. Mert amikor megszülettél Marcaliban voltam katona. Éppen őrségben álltam, amikor jött a hír, hogy készülődjek. Hazamehetek szabadságra, mert a lányom megszületett.
Így, ilyen egyszerűen… Már az egész laktanya tudta, hogy számolom a perceket, ahogyan a honvédségnél divat volt…. Amikor a hír eljutott hozzám, felnéztem az égboltra és láttam a legfényesebben ragyogó csillagot: megszülettél... A legboldogabb ember én voltam akkor ezen a sárgolyón, a Föld nevű bolygón. De szép nap is volt! Emlékszem nagy bulit csaptunk a seregben, mindenkit meghívtam, a tábornoktól a kiskatonáig mindenki ivott és evett…
Másnap reggel meglepetésemre nagy molinón ki volt függesztve a sereg főbejáratánál, hogy: „Rostás-Farkas Tímea megszületett.” Mindenki ünnepelt, gratulált. Odajött hozzám Kovalik százados, kihirdette az ezredsorakozón – ami nagy dolognak számított –, hogy leányom született és ezért 28 napig távol leszek.Azóta is ünnep van a szívemben, s az égen és a földön is.
Nagyon sokszor elmondtam már, de nem elégszer. Az Isten engem így ajándékozott meg, hogy csodálatos szüleim voltak, jó gyermekeim vannak és most már nagyon sok szép és okos unokám is. Nem is panaszkodom, mert nincs rá okom, szeret engem az én Istenem! Hosszú életem során nagyon sok érdekes, izgalmas beszélgetést folytattam már külföldön és pici hazámban – ebben a csodás országban – az én csodás és szeretett Magyarországomban.Mindig arra tanítottam gyermekeimet, hogy szeressék egymást és segítsenek egymáson, és mindenki, akin 
tudnak, mert a szeretet és a jóság a legnagyobb befektetés, az megtérül.
Ma olyan kedvem támadt, hogy másodszülött kislányomról szeretnék írni az én Tímeámról, akinél jóságosabb, aranyosabb, okosabb és szebb még nem született. Mindig ilyen volt. Már egészen pici korában is, és ilyen is marad egész életében. Jó gyermeknek, jó testvérnek, jó anyának született és nagyon remélem – sőt biztos vagyok benne – hogy remek társnak is. Tímea leányomhoz csak édesanyám volt hasonló. Ő is ilyen aggódó, ragaszkodó volt.
Mindig arra kérem a jó Istent, hogy adjon neki türelmet, sok-sok egészséget, örömöt és boldogságot. Mert ha valaki megérdemli, ő biztosan. Mikor egy kis időt tudnak szakítani, hogy meglátogassanak mindig csordulásig megtelik a szívem velük, mert ilyen az ő társa Attila, az én kis unokáim Enrico és Babócám, aki Isten egyik legnagyobb ajándéka számomra. Isten küldte őt fél- századik születésnapomra, ajándéknak.
Emlékszem amikor Babika megszületett. Olyan volt, mint egy kis angyal. Születése pillanatában is – ahogyan elmondták, akik jelen voltak -, hogy csak mosolygott és mosolygott…Itthon volt, mintha a kezdetek óta ismerte volna ezt a világot. Nem idegenkedett, elfogadta mosolyogva. Azóta is ilyen vidám, kedves, ragyogó teremtés. Isten tartsa meg őket így együtt mindet szeretetben, egészségben, boldogságban, mindannyiunk legnagyobb örömére. Ámen.
