Drága Gyuri Bátyám! Szeretve Tisztelt Tanárom, Barátom!
Elképzelhetetlen bánat kerített hatalmába halálhíred hallatán.
Nagy ember voltál, aki engem, minket, cigányokat is felkarolt. Hozzád hasonló nagyon ritkán születik e földre!.
Aradon születtél, a városban, amelyet egykoron Kossuth Lajos a magyarok Golgotájának nevezett.
Becsülted és hirdetted a nagy ősök: Kossuth, Széchenyi és Deák hagyatékát, és minden előadásodban amelyeket a mi cigány rendezvényeinken is tartottál – felhívtad erre a figyelmünket.
Mindent köszönök,amit kaptam tőled: emberséget, tartást és jellemet. Ez meghatározta egész pályámat, életemet.
Drága Gyuri Bátyám!
Büszke vagyok barátságodra, és őrizni fogom minden hozzám és népemhez intézett intelmed, amíg csak élek. Ereklyeként őrzöm leveleid, régi kis írógépeden írt , hozzánk intézett soraid.,
Antall Józsefhez hasonló gondolkodású és jellemformáló személyiségként csak téged ismertelek, s amit róla mondtál rád is jellemző: Nem fényeskedni, hanem világítani…” Igen világítani az utánad jövőknek, a fiataloknak!
Szabad György az én tanárom, példaképem és mesterem volt, és marad az idők végezetéig!
..Álljanak itt emlékként azok a kedves sorok, amelyeket József Attila díjjal való kitüntetésem kapcsán írtál:
(A fotók az otthonodban tett feledhetetlen látogatások, beszélgetések emlékét idézik.)
