HTML

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Tovább viszik a nevemet

2017.03.28. 14:19 :: Rostás Farkas György

(Ő a legifjabb Rostás-Farkas György)

 

ge.jpg

 

Ez így túl egyszerűen hangzik, de ahogy ő mondja, azt hallani kellene, mert abban benne van az ősök, a nagy elődök íze, aromája, és előkelősége. Szinte vonul az utcán. Mint egy fővezér, vagy egy főherceg. Minden unokámra büszke vagyok valamiért, őrá is sok mindenért.

Ott voltam, amikor született. Sírva örültem, és tudom, hogy velem együtt örültek az égben az angyalok. Fiú unokám született. Ő volt ez első fiú. Olyan volt, mint egy földre szállt angyal. Ahogy világra jött, - nem, mint más gyerek, hogy sír – ő azonnal nevetett, szétnézett, mintha már ezer éve ismerné ezt a világot. Jól érezte magát benne.

Sokan mondták a látogatók közül, hogy ez a kisgyermek olyan, mint egy olasz. Legyen neki olasz neve is, cigány neve is, meg magyar neve is. Hát lett neki. Azért otthon, a családban néha így szólítják: Georgio, de az iskolában csak Gyurika.

Egy példa:

Rendszeresen jár szavalóversenyekre. Felolvasta nekem azt a verset, amit majd ő fog szavalni a versenyen. Azt kértem tőle, szavalja el nekem egyszer. Soha, semmit nem kell neki kétszer mondani. Elővette a könyvet, a kezembe adta, odalapozott, ahol a Mátyás anyja volt. Hibátlanul elmondta, és olyan hangsúllyal, hogy egy Kossuth díjas színész is megirigyelhette volna. Majdnem elsírtam magam.

Büszke vagyok György unokámra.

Más:

Ünnepséget tartottak az iskolában. Aznap, az ünnepség előtt néhány órával azt mondja a kisunokámnak az egyik kedvenc tanár nénije, Anikó néni, aki egyben az osztályfőnöke is:
- Gyurika nagy bajban vagyunk. Az osztálytársad megbetegedett, és ki kellene menteni bennünket a bajból – mire az unokám megkérdezte:
- Hogyan?
- Úgy, hogy amit ő szavalt volna, azt neked át kéne vállalni. - megkérdezte a kisunokám, hogy:
- Mekkora a vers? Hosszú?
- Még a Mátyás anyjánál is hosszabb – felelte a tanító néni.
- Akkor had lássam tanárnő! – odaadta a tanárnő a kezébe a könyvet.
- Tessék várni Anikó néni, egyszer elolvasom – amíg elolvasta, addig Anikó néni ott várakozott. Az unokám a folyosón sétálva hangosan olvasni kezdte a verset. Odament Anikó nénihez, és arra kérte tanárnőjét,
- Tessék fogni a könyvet, megpróbálom elmondani a verset – a tanárnő fogta a könyvet és nézte, ahogy ő hibátlanul, gyönyörűen elszavalja a verset. Egyetlen egy hibát sem ejtett. Tehát két hosszú verset szavalt el. A lényeg, hogy egyszer olvasta el a hosszú verset, és hibátlanul elmondta.

Én azt mondom, akit ilyen adománnyal áldott meg az Isten, az még sokra viheti az életben, de ehhez kell szorgalom, kitartás, és akaraterő.

Nagyon alapos, nem véletlen az iskola példaképe. Ő az, aki leginkább értékeli a könyveket, tehát a könyvnek van becsülete. Ha ez így marad, - adja Isten, hogy így legyen, -akkor nyitva áll előtte az élet összes lehetősége.

Remélem, hogy azt még megérem, hogy jelen legyek a diplomaosztásán.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr7912382399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása