A legifjabb Rostás Farkas Györgynek
Emlékszem arra a napra, amikor hozott a gólya. Megbeszéltem vele, hogy siessen, mert már nagyon öreg vagyok, és szeretném megérni, hogy a kisunokám megnőjön.
És látod, az Isten is meghallgatta imáimat, és a gólya is szófogadó volt. Aludtunk egyet - na jó, talán kettőt-, s nézd, hogy elrepült az idő, a 13 esztendő!
Látod-látod! Ezért kell nagyon sáfárkodni minden perccel, mert az idő a legnagyobb ellenség, és észre sem vesszük, egyszer csak öregek leszünk.
De az még a jobbik eset. Minden percet, órát, napot úgy kell megélni, hogy ünnep legyen égen és földön, szeretetben, békességben, mert csak akkor lehet rajtunk Isten áldása.
Én most a születésnapodon kívánom neked, hogy Isten adjon neked sok-sok erőt, a szívedbe szeretetet, és boldogságban élj az emberi kor legvéső határáig.
Ölel Téged, aki nagyon szeret: Papókád! Még egyszer nagyon boldog születésnapot!
