Mindjárt indulásakor 1992-ben megfogalmaztuk, hogy milyen programot, milyen eszmeiséget tolmácsol a lapunk, melynek címe a Közös Út – Kethano Drom.
A közösség ebben a lényeg; lapunk nem bocsátkozik a cigány szervezetek között folyamatosan dúló vitákba, összetűzésekbe, kialakuló konfliktusokba.
Hasonlóképpen kerüljük azt az önkárosító törekvést is, amit „ön-szegregáció”-nak nevezhetünk
Úgy véljük, hogy amennyire veszedelmesek a többségi társadalom előítéletes, esetenként rasszista megnyilvánulásai, olyannyira káros és veszélyes az önszegregáció is.
Ez alatt azt értjük, hogy a cigányok bizonyos hangadói nem hajlandók az együttműködésre a többségi társadalom becsületes, józan képviselőivel, akik szövetségeseink lehetnek, vagy már azok is. Minden küzdelemhez szükségesek a szövetségesek.
Olyanokról szólunk, akik őszinte segítőtársul szegődnek, annak érdekében, hogy cigányságunk kiküzdje magát mai tragikusan súlyos helyzetéből. Ez nemcsak cigányságunk érdeke, hanem egész társadalmunké.
Az alkotó, okos erőknek nemcsak a belső összefogását szorgalmaztuk, hanem a nemzetközi együttműködését is. Erre irányultak a már külföldön is nevezetessé vált nemzetközi tudományos tanácskozásaink, konferenciáink, a néprajz, a történelem, szociológia, az oktatás és nevelés területein; ősi hagyományaink ápolásával, új kulturális eredményeink felmutatásával.
Sokan kérdezik, hogy miért nem teszünk mi romák érdemben sorsunk jobbra-fordításáért, hiszen már vannak köztünk tanult emberek, akik méltóképpen képviselhetnének bennünket.
A pártalapítás és az összefogás gondolata engem is régóta foglalkoztat, hiszen nem csak a parlamenti képviseletünk nincs megoldva, de társadalmi érdek-képviseletünk sem.
Jelenlétünket a törvényhozásban nem pótolják a nemzetiségi önkormányzatok, amelyek eredendően a kulturális autonómia létrehozására alakultak. Feladatuk egyébként az volna, hogy őrizzék a hagyományokat és ápolják a kultúrát.
A civil szervezetek pedig kényre-kedvre ki vannak szolgáltatva szinte mindenkinek, az állami hivataloknak, a különféle kuratóriumoknak, de még saját választott vezetőinek is. Ez pofon a civil szerveződések öntevékenységének, jó ötleteik megvalósítási lehetőségének.
De ne panaszkodjunk, inkább tegyük a dolgunkat, s ne adjuk fel a méltó és felelős képviseletért folytatott harcot. Ahogy mondják, csak várunk, várunk … de ha nem jön hamarosan a sült galamb (mert az sosem jön önszántából), hát lelőjük az égről, és mi magunk sütjük meg.
