"Tehertétel vagy erőforrás?"
Meg kell valljam, hogy szíven ütött ez a napokban sajtónyilvánosságot kapott felvetés: eldöntendő kérdés, hogy mi cigányok tehertétel, vagy erőforrás vagyunk- e a nemzet számára....
Azt kérdezitek, létezik-e üdvözítő megoldás a cigányság áldatlan helyzetének megváltoztatására? Mélyponton vagyunk, nem csak mi cigányok, de az egész ország, s ilyenkor mindig beindul a bűnbakképzési mechanizmus.
Mit tehetünk, hogyan bizonyítsunk, hogyan higgyük és hitessük el, hogy mi is ennek a sokat szenvedett nemzetnek a tagjai vagyunk. Hogyan lehetünk, hogyan legyünk esélytelenségre predesztinált létünk ellenére hasznos és építő tagjai ennek a honnak, amely a mi hazánk is?
Ma – a közéletben, a politikában, a civilek között - egyre többen fogalmazzák meg az összefogás, a nézetkülönbségek ellenére is szükséges megegyezés igényét.
A cigány közéleti szereplők körében is felmerült ez az igény, született egy felhívás: feledjük el a személyes ellentéteket, az eszmei és politikai nézetkülönbségeket, a múltat, s a jövő cigánysága érdekében fogjunk össze, ha tetszik akcióegységben.
Nem vitatom, hogy sok a jó szándékú próbálkozás: stratégia, kormányprogram, civil kezdeményezés… Csepp a tengerben? Talán nem jól kommunikáljuk, talán nem hiszünk már egymásnak…
De lehetséges-e valóban felülemelkedni a múlton és tiszta lapot adni egymásnak? Lehetséges-e a mai átpolitizált közéletben mindenki számára elfogadható, méltányolható közös célt megfogalmazni, s e mögé a cél mögé vállvetve felsorakozni.
Szinte lehetetlennek tűnik, de meg kell próbálnunk, nincs más lehetőségünk. Már az utolsó utáni órában vagyunk!!!
A cigányokat az Isten cigánynak teremtette, mindig azt mondtam, hogy jókedvében tette. A legnagyobb bajban és nélkülözésben is bele tudtunk kapaszkodni őseink hitébe, erőt merítettünk dalainkból, táncainkból. Éppen a cigányságunk őrzött, tartott meg bennünket.
Ma úgy látszik, önazonosságunkat elfeledve veszítjük el a túlélés esélyét is. Pedig mi cigányként, magyarként, civilizált európai nemzetként szeretnék élni itt Európa szívében.
Én azt mondom, akkor van jövőnk, ha nem egymás ellen, hanem együtt, egymásért vagyunk.
