Nemzethalál, vagy valami olyasmi… Ez a vízió kísért, amikor a jövőről gondolkodom. Mások azt mondják, hogy nincs is nemzet – mármint cigány. Számomra azonban mindig létezett.
Az én életem vezérfonala a cigány-testvériség érzése, tudata volt. Ezt hagyták rám őseim, akik még vándorló, lovas cigány emberek voltak. Bejárták egész Európát, mindenhol éltek rokonaik, testvéreik. Tudtak egymásról és fontosnak tartották az összetartozást.
Sokszor elmondtam és leírtam félelmemet azzal kapcsolatban, hogy kihalóban van közösségi kultúránk, eltűnnek hagyományaink, szétporlik összetartozásunk.
Családi hagyomány, neveltetés, a nyelv ismerete és természetesen a szocializáció. Összefogásra – összetartozásra van / lenne szükség, amíg nem késő. A gyökértelen ember elmagányosodik, védtelenné válik, és előbb-utóbb megcsömörlik saját önazonosságát illetően!
Egy nagy francia filozófus jut eszembe, Gabriel Marcelnek hívták. Ő a világháború kitörésekor a következőket jegyezte fel naplójába: „Az európai civilizáció 1914. év augusztus 1-jén meghalt.”
Az a civilizáció, amely 1792 és 1914 között épült ki, vagyis akkor, amikor Marcel megállapítása, az szinte a példátlan fejlődés-és gyarapodás korszaka volt az európai történelemben.
Marcel szavai azért is döbbenetes erejűek, mert profetikus erővel világítanak a jövőbe, telibe találva a mi korunkat is, sőt, túlmutatnak rajta.
Szinte a születés, jobban mondva az elmúlás pillanatában rögzíti az európai létezés egyik korszakának végérvényes megszűnését.
Megállapítása csak Goethe kijelentéséhez mérhető, aki még Valmy dombjainál 1792. szeptember 20-án rögzítette halálpontosan a feudalizmus végét és az új világtörténelmi korszak kezdetét.
Mi európai cigányok is ilyen fordulóponthoz érkeztünk volna? Asszimilálódunk, eltűnünk a történelem színpadáról, vagy évszázados hagyományainkra építve megtaláljuk modern európai identitásunkat.
Mélyreható elemzések még nem születtek arról, hogy a tágan értelmezett politikai mozgásokhoz egy-egy személy miért kapcsolódott, kapcsolódik. Népe érdekeit szolgálva, vagy önös érdekből? Jellemre van tehát (illetve nem árt, ha van) szükség.
Hogyan alakul ki a társadalomról alkotott felfogásunk, meggyőződésünk? Az teljesen bizonyos, hogy közrejátszik az egyén karaktere, lelki habitusa ugyanúgy, mint műveltsége, ismeretanyaga és identitástudata.
Mindannyiunk előtt példaértékű lehet az a magyar nép, aki évezredeken keresztül megőrizte jelképeit, szimbólumait, egymás iránti ragaszkodását.
Így kellene tennünk nekünk, cigányoknak is. Őriznünk azt az örökséget, ami viszontagságos történelmünk során mégis megmaradt számunkra. Értékelnünk és óvnunk nyelvünket, tradícióinkat.
Manapság sok szó esik a nemzeti öntudatról, nemzeti felemelkedésről. Erre az életben-maradásunkhoz valóban nagy szükségünk lenne. Mi cigányok a magyar alkotmányban rögzített státuszunk és jogaink értelmében is nemzetalkotó tényezők vagyunk.
Olyan közösség a nemzet testében, amelyik a történelem folyamán mindig a magyar nemzet oldalán állt, annak sorsdöntő küzdelmeiben.
De ma úgy látszik, erről sokan elfeledkeznek. Időközönként hallunk, különböző felsőbb vezetők szájából olyan kijelentéseket, hogy egymásra vagyunk ítélve, és jobb jövőnket csak közösen építhetjük.
Bizalom nélkül ez lehetetlen, mert minden a bizalomra épül. Arra azonban figyelnünk kell, hogyan válogatjuk meg bizalmasainkat.
Én azt mondom: Merjünk cigánynak lenni és maradni!
Kulturális autonómiánk megalapozásával, intézményeink megalapításával, gyermekeink taníttatásával, felelősen gondolkodó közösségeink erősítésével, egyenrangú partnerei lenni a mindenkori többségi társadalomnak, hatalomnak.
