Egyszer nagyon régen, úgy 5-6 évtizeddel ezelőtt Újkígyósón történt, a híres-nevezetes Zugban. Abban a Zugban, amelyikről már oly sokszor írtam, beszéltem és üzentem.
Az én szeretett Olvasóim tudják, hiszen már több évtizede figyelemmel kísérik egész életemet, pályafutásomat. Újkígyóson a Domokos család, Rozsnyai Pista bácsi, vagy Gera Manci néni, meg természetesen Pallér Pityu…
Sajnos, vagy hál’ Istennek már több évtizednyi időről beszélünk. Krisztus születése után 1959-et írtunk, tíz éves voltam akkor.
Elindultunk apámmal a Zugból a Hosszú utcába szeretett keresztapámhoz, Csatlós Lajoshoz. Én izgága gyerekként útközben is csak játszadoztam.
Édesapám kis idő múltán megszólalt: „Édes gyermekem, mondok neked valamit. Tudod hová megyünk, a keresztapádhoz. Azt is mondtam már neked nem egyszer, hogy az én böcsületemből, csak egy van. Kérlek drága szép gyermekem, menjünk, mert a tizenkét óra, az pontosan tizenkettő, se több, se kevesebb.”
Azóta már több mint hat évtized telt el, de még mindig előttem van ez a jelenet, és a fülemben csengenek apám szavai. Már nagyon sokszor elmeséltem a gyermekeimnek és az unokáimnak is. Ebből az esetből tanulniuk kell, remélem, hogy fognak is! Arra gondolok, ami mindenki számára magától értetődik, hogy tisztességből, böcsületből csak egyetlenegy van.
Édesapám nyugodt, békés természetű ember volt, ha rosszak voltunk csak ritkán szólt ránk, de amilyen egy gyerek, mi sokszor nem hallottuk meg, tovább ugrándoztunk, játszadoztunk. Ilyenkor elismételte: „Drága Gyermekem, az én tisztességemből, ahogy mondtam, csak egy van… Délre ígérkeztem, hogy megyek. Te már nagyfiú vagy, tudod, hogy a tizenkét óra, az tizenkét óra.
Megszégyenültem…
Azóta, mint mondtam 60 esztendő telt el. Hogy miért mesélem el mindezt? Talán azért, mert a napokban én is ugyanezt tettem a másodszülött fiam kisebbik fiával.
Visszaköszönt édesapám. Csak azt szeretném mondani, hogy a történelem megismétlődik. Azt is szoktam mondani, hogy a genetika kódolva van.
Mert az élet ilyen! Amit az ember a szívében hordoz, annak útmutatónak kell lennie.
