Veszélyeztetett nép a cigány! Évtizedek óta mondom, egyre csak mondom, és mintha süket fülekre találna a mondandóm.
Pedig higgyétek el, hogy most az egyszer, mintha igazam lenne. Meg van írva a csillagokban, hogy eddig tartott a cigányok sorsa, vagy sorstalansága.
Járt már így más is, egyszer mindenki számra véget ér az út. Lehet, hogy most rajtunk a sor! Vagy bekövetkezik, vagy nem, de van egy ilyen érzésem.
Elindultunk, jöttünk, néha menekültünk, ahogy Gergely Dezső rashaj testvérünk mondta, s most úgy tűnik, mintha az út véget ért volna.
Én mégis azt mondom, hogy a jövőnk a kezünkben van. Nem mindegy! Nem szabad könnyelműnek lennünk! A napi politikai előnyökért bűn kockára tenni gyermekeink, unokáink jövőjét.
A 2018-as választások ideje rohamosan közeledik, s a tét nem kicsi. Nem mindegy, hogyan tovább. Ez a cigányság sorsát is eldönti, eldöntheti.
A közbeszéd és a társadalmi érintkezés mindennapi gyakorlata egyre durvább, egyre jobban elszabadulnak az indulatok.
A helyzet bonyolult és szövevényes. Nem könnyű átlátni, kinek, kiknek állhat érdekében a társadalmi feszültségek gerjesztése. Még az is elképzelhető, hogy több, egymással ellentétes „elveket”, vagy inkább érdekeket valló csoportnak kapóra jöhet az indulatok, a gyűlölet felszítása.
Egy demokratikus jogállamban senki sem érezheti magát „törvényfelettinek”, akármilyen csoporthoz, közösséghez tartozzon is. Mindannyiunk személyes felelőssége, hogy milyen utat választunk. Illyés Gyula szavaival: „…a zsarnokságban mindenki szem a láncban…”
A gyűlölet pedig csak gyűlöletet szül. Én nem hiszek a „jogos” bosszúban és gyűlöletben. Én a szeretet erejében hiszek, még akkor is, ha ez ma reménytelennek tűnik.
Bízom a józan ítélőképességetekben!
