HTML

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Leheld be a kuckódat!

2017.09.24. 14:43 :: Rostás Farkas György

 csaladi_kep_2.jpgDe sokszor hangzott el ez a mondat édesapám szájából…!

Közel 7 évtizede annak, hogy az én drága, szeretett édesapám reggelenként ezt mondta nekünk.

Szürkületkor - mert korán kelő volt -, a hajnali vicinálissal utazott Újkígyósról Békéscsabára, a munkahelyére.

Mielőtt elindult volna, ránk terítette a nagy dunyhát, hogy bennünket is melegítsen még egy pici ideig, mielőtt fel kell kelnünk, hogy készülődjünk az iskolába.

Mert az úgy volt, hogy abban az újkígyósi nagy csóróságban mi - az aprónép -, kabátokkal, néha lópokróccal takaróztunk. Drága apánk mielőtt elindult, odajött hozzánk – az általunk tákolt vacokhoz –, ahol Palcsi öcsémmel aludtunk.

Hogy mi is az a kuckó? Elmondom, ha figyeltek. Amikor dideregtünk, a nagyobb testvéreink - Picis nővérem meg Kályi - bedugtak bennünket -, mint a kis madárfiókákat - a takaró alá és azt mondták: "Húzzátok a fejetekre, bújjatok egymáshoz és leheljétek be a kis kuckótokat..." Valahogy így tesznek a kisbárányok is az akolban.

Azokon a csípős, hideg reggeleken nagyon jólesett a dunyha melege. Még egy picit szundikálhattunk, de aztán rohannunk kellett az iskolába.

Ezért a jó szokásáért és még sok hasonló kedvességéért áldja meg apánkat haló porában is a Teremtő!

Ha lesz még következő életem, márpedig lesz, akkor arra kérem az én Istenemet, hogy újból ő legyen az édesapám.

Rögtön hozzá is teszem, hogy arra is kérem a Jóistent, hogy a következő életemben is az én imádott édesanyám lehessen a szülőanyám.

Hogy miért? Mert hozzá hasonló anya nagyon kevés született erre a föld nevű bolygóra.

Visszatérve a mondandóm elejéhez; édesapánk mielőtt reggelente, még szürkületkor elindult dolgozni, soha nem felejtette el, hogy betakarjon a jó meleg dunyhával bennünket.

Egyszer-egyszer minket is elvitt: az öcsémet is, meg engem is a munkahelyére. Nagyon szerettünk ott lenni. A kollégái, mind jószándékú mesteremberek, nagyon kedvesek voltak velünk.

Történt egyszer, hogy együtt ebédeltünk a műhelyben, ahol dolgozott, azután átmentünk egy nagy terembe, ahol a főpályamester értekezletet tartott a dolgozóknak.

Hosszan beszélt, aztán mindannyiunk meglepetésére apánkhoz fordult. Mintha tegnap történt volna, olyan pontosan élnek szavai az emlékezetemben:

„Farkas József kiváló kovácsmester, 40 éve a magyar államvasutak alkalmazottja, élmunkás és még soha nem késett el a munkából, ezért a pályafenntartási főnökség, mint kiváló dolgozót kitüntetésben és egy havi munkabérnyi jutalomban részesíti.”

Kitűzték a zakójára a csillogó kitüntetést. Úgy fénylett, mint a gyertyák  Máriaradnán. Nagyon büszke voltam édesapámra! Azóta is mindig meghatottsággal gondolok erre az eseményre. Neki is jólesett ez a figyelmesség, hogy értékelték a munkáját.

Édesapámnak sok jótulajdonsága volt, mindenki tisztelte és szerette. Most csak pár példát idéznék ezzel kapcsolatban.

Mindig halkan beszélt, soha senkit nem sértett meg, aki ismerte csak jót tudott mondani róla. Több évtized telt el már azóta, s éppen a napokban kaptam egy email üzenetet egy kedves hölgytől, aki nagy szeretettel emlékezett rá. Azt írta, hogy nagyon boldog, hogy ismerhette édesapámat. Neki is mesélt gyermekkorában ott Medgyesegyházán, és még ma is emlékezik ezekre a pillanatokra.

Többször elmeséltem azt a történetet is, amikor keresztapámhoz mentünk és én útközben elkalandoztam. Akkor apám figyelmeztetett, hogy délre ígérkeztünk, a tizenkettő pedig pontosan tizenkettő, s az ígéretet be kell tartanunk.

Mindenkivel, aki csak eljött hozzánk látogatóba megosztottuk, amink csak volt. Minden kikerült az asztalra, és senki nem mehetett el tőlünk éhen-szomjan.

Búcsúzáskor apánknak még mindenkihez volt egy-egy biztató szava, s áldást mondott az egész családra.

Ilyen ember volt az én szeretett édesapám és a drága édesanyám is.

Legyen áldott az emlékük! Ámen!

 (A képen apámmal és Pali öcsémmel)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr2012890632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása