HTML

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Peregnek az évek

2017.09.25. 17:00 :: Rostás Farkas György

kep1_6.jpgA "Sószéki gólya" írójának

Peregnek az évek, az évtizedek, és ahogyan a fák, megnőnek a gyerekek is. Így van ez rendjén. A családban is: a testvérek felnőnek, az életutak elágazódnak, a hajdanvolt fészek kiürül, kihül… Amikor ezen gondolkodom, felidéződnek bennem a gyermekkor feledhetetlen élményei, emlékei.

A legkisebb fiútestvéremről már régen szerettem volna írni valami kedveset, szépet. A legendás diákévekről, amelyeket együtt töltöttünk Újkígyóson, Medgyesen, Békéscsabán és később Budapesten.

Palcsi öcsém (az általános iskolától az egyetemig) mindig kiváló tanuló volt, elsőrangú futballista és NB1-es ökölvívó. Marosvölgyi Károly szeretett tanárom, hajdani osztályfőnököm kedvenc játékosa volt a békéscsabai MEDOSZ-ban. Jómagam is fociztam ifjúkoromban, de úgy, ahogyan az öcsém játszott csak a Peléhez hasonló világklasszisok tudtak.

Középiskolás éveinkben Békéscsabán, a szerény körülményeink és albérletünk ellenére is aranyéletünk volt. Jó volt Békéscsabán diáknak lenni!

Szeretettek bennünket a társaságban, főleg a lányok… azért is, mert a legjobb táncosok közé tartoztunk, s nagy népszerűségnek örvendtünk.

Nem szabad megfeledkeznem a legendás "Balassiról", ahová szombaton és vasárnap, ha nem mentünk haza, csörögni jártunk. Ez félévszázaddal ezelőtt történt, de még a nevekre is emlékszem.

A két farkaskölyök: Palcsi meg én kiváló sportolónak számítottunk. Az öcsém az ökölvívásban, én a cselgáncsban mutattam meg az erőmet. De megyei szavalóversenyeket is nyertünk, és a táncversenyeken mi vittük el a pálmát.

Eltelt több mint 50 év, de mi azóta is tartjuk a kapcsolatot egykori osztálytársainkkal, tanárainkkal, barátainkkal: Meszjár Pista, Szeverényi Misi, Gura Mari, Gyebnár Karcsi és sorolhatnám a névsort tovább. Ma is beszélgettem a megyeszerte ismert Pozsár Jóskával ezekről a szép időkről.

Nem maradhatnak ki a felsorolásból a mi szeretett tanáraink: Lázár Imréné – Mészáros Ilike és a már említett Marosvölgyi tanár úr sem.

Amikor Pali öcsémről szólok, azzal kezdem, hogy ő egy jelenség. Ahol megjelenik, ott mindig valami rendkívüli történik. Költészetéről, írói munkásságáról biztosan írnak avatott, hozzáértő emberek, ahogyan eddig is tették: Hernádi Gyula, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly. Ők a barátai és minden körülményben a harcostársai voltak Pali öcsémnek.

Nagy emberek, nagy írók és jó barátok, akikkel több évtizeden keresztül rótuk a göröngyös utat… Isten áldja őket!

Mikor Pali öcsém író-olvasó találkozókon az életéről, gyermekkoráról beszél, gyakran jutnak az eszembe Szabó Lőrinc megnyilatkozásai.  Ő írta egy helyütt: utóvégre „a vers az enyém, egyetlen igazi magántulajdonom.”

Az öcsém írásait már félévszázada olvasgatom, tanulmányozom, s költői világát leginkább Ady szemléletéhez hasonlíthatnám.

Sokat ír az újkígyósi cigánysorról (ami soha nem volt az). Persze nem is így fogalmaz, csak én teszem hozzá, ő úgy emlegeti, hogy az újkígyósi jóságos emberek. Mert valóban azok voltak, és azok is maradtak.

Ruva Pál velem együtt azok közé tartozik, akik kulcsot adnak önmagukhoz. Úgyis mondhatnám; nyitott könyv vagyunk. De melyik költő nem az? Azok vagyunk mi mindahányan. Így van ez rendjén, ’tinódiék’ idejében is így volt, és az utánunk jövő generációknál is így lesz.

A cigány származású költőkben sokan csak az egzotikumot látják. Ruva Pál írásai mély rétegeket takarnak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az őssejtig minden őse…. úgy ír róluk, hogy tapinthatóvá, élővé válnak, előttünk vannak. Nagyanyáink, nagyapáink, dédanyánk (Milka), dédapánk (Metya)… és sorolhatnám tovább.

Az én öcsém hiteles krónikása a régmúlt idők eseményeinek. Pontos leírásokkal teszi érzékletessé, mindenki számára közelivé mondandóját. Igyekszik minden részletre kiterjedően mesélni az őseinkről, a velük történt eseményekről és minden olyan dologról, ami számára és olvasói számára is fontos lehet.

A szűk családjáról csak annyit; sok okos gyermek szülő-atyja és a legjobb nevelést próbálja, próbálta adni gyermekeinek, unokáinak. Nagyszerű gyermekei vannak, mindegyik egyetemet végzett.

Hogy ezt miért hangsúlyozom?! Mert nagyon fontos. Azért fontos, mert a tudást senki sem veheti el tőlünk.

Isten áldja meg őket szüleikkel együtt.

(A képen Pali( balról) öcsémmel)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rfgy.blog.hu/api/trackback/id/tr4512895346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása