Ezer éve nézem a világot…
Ezer éve, és ki tudja még meddig. Mire gondolok? Hát csak hallgassátok!
Jut eszembe József Attila nagy mondása: …mindig kereste az Istent, megkerülte érte a világot, és mindig ott volt a háta mögött…
Keresem a tekinteteket, hátha majd egyszer visszanéznek. Gyurkovics Tibor, amikor elment - ama leghosszabb útra – még egy pillantást vetett az itt-maradottakra.
Örökké visszanéz ránk, és amíg nem találkozunk ismét, mi is mindig keresni fogjuk, mert hiányzik.
Így vagyok én a tükörben maradt tekintetekkel, melyek fényt és szeretetet kutatnak – keresnek.
Ahogy elrohannak mellettünk az évek - és az élet.
A TÜKÖR - az örökkévalóság és az örök körforgás. Mindig, minden mindennel összefügg.
Valami megint eszembe jutott: ezer év is kevés lesz ahhoz, hogy papírra vessem, hogy üzenjek nektek.
Hogy mi jutott eszembe? VI. Pál pápa ama felejthetetlen mondata, amit a cigányokról mondott: „Ti nem az egyház peremén,hanem az egyház szívében éltek.”
Mert úgy van ez rendjén, hogy mindannyiunknak otthon kell lennünk az egyház szívében, Jézus szívében és egymás szívében.
