Új nap, új és régi kihívások… Számtalan gondolat foglalkoztat és keresem a válaszokat.
Hogy mire is? Leginkább arra, hogy milyen jövőt is álmodtunk magunknak mi cigányok, és mi az, amit egy küzdelmes élet után a gyermekeimnek és az ő utódaiknak örökségül hagyhatok.
Gyakran elkalandozom, s mindenről eszembe jut valami: egy-egy régi történet, esemény, vagy egy példázatként is szolgálható mese abból a kifogyhatatlan kincsestárból, amit az én drága jó szüleim, nagyszüleim hagytak rám. Ilyenek az én drága apám meséi, amiket hajdanán a tűz mellett mondott, regélt el nekünk.
Most is eszembe jutott egy történet, amit veletek is megosztok.
Hogy miért pont ez, és miről is jutott eszembe? Azt is elmondom. Mostanában egyre többet foglalkoztat – és ennek már számtalanszor hangot is adtam -, hogy mi is lesz a cigányokkal, ha már nem lesznek cigányok. Ha kivetkőznek cigányságukból, mint egy elnyűtt ruhából, ha pillanatnyi előnyökért lemondanak önmagukról, az identitásukról. Számomra ez nem járható út, a halálnál is rosszabb.
A mese ami eszembe jutott minderről, talán nektek is tanulságos lehet Kedves Barátaim!
Emígyen hangzik:
A szegény cigány és a gróf
Lakott a faluvégi rozzant putriban egy cigány család. Nagyon szegények voltak, többet éheztek, mint jóllaktak. Semmijük nem volt, csak a sok gyerekük. A gyerekek rongyosan jártak, mert ruhájuk sem volt, de mind szépek voltak. Sokan irigyelték őket a gyerekek szépségéért.
Egyszer arra kocsikázott a gróf fényes úri hintóján. Meglátta a sok szép gyereket. A grófnak nem volt gyereke. Megállította a hintót a putri előtt és odaszólt a cigánynak:
- Hé, te cigány!
- Mit parancsol, nagyságos uram?
- Hívd ide a feleséged, akarok veletek beszélni!
- Csak nincs valami baj, nagyságos uram?
- Semmi baj, most másról akarok veletek beszélni.
Közben az asszony kijött a putriból és odaálltak a gróf elé. A gyerekek ott szaladgáltak körülöttük.
- Látom, hogy nagyon szegények vagytok, és a sok gyerek csak éhezik. Add nekem az egyik fiadat. Felnő a palotában, úriember lesz belőle, iskolába járatom. Nektek adok földet, kocsit, lovat, pénzt. Marad még itt neked elég sok gyerek kenyérpusztítónak.
- Nem is tudom, nagyságos uram!
- Adjon egy kis időt, hogy gondolkozzunk!
- Jól van, egy hét múlva itt leszek, és viszem az egyik gyereket
Amikor a gróf elment, nagy gondban voltak a cigányok. Melyiket is adják oda a grófnak?
- Kedves uram! – mondja az asszony. – Melyiket is adjuk oda az uraságnak? A kastélyban jó helyen lenne, finom úri ruhákban járna, úr lenne. Szolgáknak parancsolna, kocsija, lova lenne!
- Mi meg kapnánk egy kis földet, kocsit lovat…
- Hát akkor, melyiket adjuk?
- A Jóskát nem adom, ő a legnagyobb. Nagyon a szívemhez nőtt. Ő segít nekem a legtöbbet. A Zolikát sem adom , mert olyan kicsi még a szentem.
- Akkor Lacikát adjuk?
- Azt meg…
Így vitatkoztak egész héten. Valamelyiket oda kell adni, mert ha a gróf megharagszik, elűzi őket innen, mehetnek megint a nagyvilágba.
Letelt a hét, megérkezett a földesúr.
- Eljöttem a gyerekért. Melyiket vihetem?
- Hát a Pistát! - mondja az ember.
- Hát a Lacit! – mondja az asszony
- Hát még most sem egyeztetek meg? - szólt a gróf mérgesen
- De igen, nagyságos uram, odaadjuk a Pistát! - és kiáltott a fiának: - Gyere csak Pista fiam, mész a palotába a gróf úrral, úriember lesz belőled, gazdag leszel, fogadj szót a gróf úrnak!
- Jól van cigány, itt van a pénz, amit a fiúért adok, meg a kocsi, lovakkal.
E szavak után a gróf megfogta a Pista kezét, beültek a hintóba és köszönés nélkül elhajtottak. A kastélyban a fiút megfürdették, új ruhába öltöztették.
A cigány és a felesége búsan néztek a hintó után. Kis idő múlva az asszony kifakadt és csak úgy dőlt belőle a szó:
- Miért adtad oda a fiút? Neked útban volt? Hát milyen apa vagy te? Pénzért odaadod a fiadat, és ha majd úr lesz belőle, ő fog minket elzavarni innen. Lelketlen ember vagy. Jaj, hogy is hallgathattam rád! Verjen meg az Isten, hogy ilyen pénzt fogadtál el!
- Jaj feleségem, ne pörlekedj már annyit velem! Inkább azt mondd meg, mit csináljak?
- Elmész a kastélyba, és visszahozod a Pistát! Vigyél vissza mindent a grófnak!
- De mi lesz, ha a gróf megharagszik, és elűz minket?
- Ne papolj annyit, eredj már!
A cigány fogta a gyerekeit, elindultak a kastélyba. Mikor a gróf meglátta őket, kijött a kastélyból.
- Csak nincs valami baj, cigány?
- Nagyságos uram, baj van! Visszahoztam az ajándékokat, s kérem, adja vissza Pistát!
Eközben a Pista gyerek is előjött, a testvérei ölelték, csókolták.
- Gyere haza Pista, gyere haza!
- Úgy látom, nem tudtok megválni a gyerektől. Jól van, menjetek haza békességben! – Mondta a gróf és visszatért a kastélyba.
A cigány magához ölelte a fiát, és megindultak hazafelé. Az asszony, amikor meglátta őket, rohant eléjük, és messziről kiabálta:
- Pista fiam, Pista fiam!
