(ajándékba kapott haza)
Mostanában, hogy nyugdíjas lettem, több időm van arra, hogy elgondolkodjak a körülöttünk zajló eseményekről. Figyelmeztetni szeretnék mindenkit.Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mire is?
Ha már megkérdezik, akkor elmondom. Veszély leselkedik ránk. Nagy veszély.
Hogy kire? Ez jó kérdés, akkor mondom. Mindenkire. Úgy a cigányokra, mint nem cigányokra. Oda kellene figyelnünk egymásra. Vissza kellene térnünk egymáshoz úgy, ahogy régen volt. Akkor még összetartoztunk. Nem csak összetartoztunk, hanem össze is kapaszkodott a sorsunk, és egymásra voltunk utalva.
Ma már ez nem így van.Néha úgy érzem, hogy senki senkihez sem tartozik, senki senkire nem számíthat. Mindannyiunk jövője azon múlik, hogy mennyire leszünk sikeresek.
Erről eszembe jutott egy nagy ember mondása:
„Nincs sikeres ország, sikeres cigányok nélkül.”
A fa csak akkor él, s csak akkor növeszti lombját nagyra, virágát ragyogóra, érleli gyümölcsét ropogósra, ha gyökere is van. Ha erős a talajba kapaszkodó, szétfutó gyökere, gyökérlombja. Mert a fának két lombja van.
Az egyik a föld felett, a másik a föld alatt. Csak így tud élni, virágozni és ellenállni a viharoknak.
Most elmondom, amire vártatok. A cigányság jelenét, jövőjét nem szövi át széles gyökérvilág.
Hiába őrzik sejtjeikben a romák a múltat, ha a tudatuk nem
birtokolja igazán azt a 700 évet sem, amit biztosan e tájon töltöttek.
Sokan tudják, hogy őshazájuk India. Rassz jegyeikből évszázadok során alig vesztettek valamit. A legtöbben megőrizték őseik színét, vonásait, a szép nagy szemeket, ragyogó fekete hajat, van miről rájuk ismerni. A kérdésem a következő. Baj, hogy így van?
Szerintem nem. Hogy csak egy példát említsek: a kunok is megőrizték szép hagyományaikat, bár sok néppel vegyültek, mint a romák.
Így vagyunk sokfélék, szépek, színesek és
sok mindenben tehetségesek.
Ha képességeinket kibontakoztatjuk, és azok összeadódnak, nemzetünk nagy dolgokra lesz képes. Roma honfitársaink gyökerei is e földbe kapaszkodnak. De nem igazán szétágazva, meg kell hát ismerniük a múltjukat is. A velük élő nem romáknak úgyszintén. Mindannyiunknak fel kell ismerni, megérteni és jó szívvel megélni a sorsközösséget, mely itt a Kárpát-medencében összefűz bennünket.
A romáknak ismerniük kell őseik sorsát, vándorlásaik, sokszor üldöztetéseik történetét. Így a náci Németországban, vagy a második világháború vége felé a Horthy-korszak csendőreinek vérengzéseit is. Ellenpontként nyilvánosságot követel némi ismeret József főhercegről, a legmagyarabb Habsburgról, aki sokat tett a magyarságért és a cigányokért.
A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság rendszeresen megemlékezik róla és családjáról is.A történészek arról is szólnak, hogy keleti, délkeleti irányból a történelmi Magyarország területére kisebb-nagyobb csoportokban már a tatárjárást megelőző években is vándoroltak be cigányok.
Azt is állítják nyelvészek és történészek, hogy már a hunokkal és
Árpád népével, a honfoglaló magyarsággal is jöttek be mesteremberek és
muzsikus romák.
Vannak, akik későbbre teszik a romák megjelenését a térségben. Nagyobb tömegben valószínűleg inkább a tatárjárást majd Mátyás halálát követő évtizedekben érkeztek. Voltak, akik itt akartak letelepedni, mások nyugatra indultak. A cigányok túlnyomó része azonban a Kárpátokban, és Erdélyben maradt. Erdélyben aranymosással foglalkoztak.
Eleinte fejedelmi udvarokban dolgoztak mesteremberekként, később a királyok, császárok jobbágyaiként élték életüket. A nemesfémek beszolgáltatása fejében menlevelet kaptak, és szabadon dolgozhattak, vándorolhattak. Erdélyben egy kicsit megváltozott a világ. Előbb voltak szabadok, majd jobbágyok és aztán rabszolgák, egészen a 19. század közepéig, végéig. Ezzel kapcsolatban Meg kell említenem Albert Ernő, híres néprajztudós nevét, aki Sepsiszentgyörgyön él. Megdöbbentő tanulmányában olvashatunk a cigányok rabszolgaságról.
Ezzel csak arra kívántam emlékeztetni , hogy amikor a cigányok felzárkózásáról, polgárosodásáról beszélünk,nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy nem is olyan régen sokan még rabszolgasorban, röghöz kötve éltek. Több évszázadnyi utat kell tehát megtenniük néhány évtized alatt!
Csak úgy tudunk teljes értékű emberekként élni, dolgozni, alkotni, és kiművelt emberfőként élni, ha a munka, a tanulás nem jelent gondot és problémát, hanem szebb, jobb jövőt hoz el a cigány nép számára.
Senki számára sem lehet közömbös, hogy kik lesznek az unokáink kortársai.
