(A szeretetből soha nem elég)
Élt a Viharsarokban békében, nyugalomban, egy csodálatos házaspár. Jól figyeljetek, mert ez nem mese, hanem egy igaz történet.
Világ életemben lestem, fürkésztem az embereket, mert kíváncsi voltam rájuk. Szeretném őket külön-külön megfejteni. Mert azt tudjátok ti is, hogy minden ember egy keresztrejtvény.
Pici gyermekkorom óta ismertem ezt a házaspárt, akikről most igaz történetem szól. Mindig kedvesek és figyelmesek voltak. Nem csak manapság, de abban az időben is ritka volt az ilyen jóságos, kedves ember.
Babushoz és Nanihoz mindig betértek a vándorok, ha a vásárba igyekeztek, vagy csak arra vezetett az útjuk. Tudták, hogy mindig jó szívvel fogadják a vendégeket, s tőlük sosem ment el senki étlen-szomjan.
Mindig jó tanáccsal látták el a betérő vándort, akik ha idejük úgy engedte, sokszor heteket ott tanyáztak ennél a kedves, bölcs, nyugodt házaspárnál. Babusnak és Naninak - szeretetük és jóságuk miatt.-, nem csak a megyében volt híre, hanem szerte az országban.
Most pedig elmesélem azt is, hogyan alakította a közös sorsunkat a Teremtő. Mert mindenki tudja, hogy a mi Istenünk jóságos. De azt kevesen, hogy néha bizony átírja a forgatókönyvet.
Pici gyermekkorom óta gyakran megfordultam Naniéknál. Kedvesek voltak velem, és figyelmesek. Újkígyóson, az általános iskolában együtt jártam a lányukkal Kovács Margittal – Bibicával. Nani úgy hívott engem: Muro cino zsidovo.
Ahogy fel
cseperedtünk, mit ad Isten, aki mint tudjátok, néha átírja a forgatókönyvet, Bibicával egybekeltünk. Még azt hozzá kell tennem a hűség kedvéért, hogy Bibica szépségéről legendákat zengtek szerte a megyében. Nem is akadt hozzá hasonló hetedhét-határban. Akadt is kérője, nagyon sok. De ő engem választott.
Nani és Babus ennek nagyon örült, és velünk együtt az angyalok is az égben. Ebből a házasságból született egy okos, jóravaló fiúgyermekünk. Szóval a szerelmünknek állítottunk emlékművet.
Visszatérve Nanihoz és Babushoz. Olyan házasságot, amilyenben ők éltek le egy hosszú, tartalmas életet nem sokat láttam életem során. Véleményeim szerint csak az én drága szüleim éltek egymással olyan összhangban, hogy egy kézmozdulatból, egy szemvillanásból is megértették egymást.
Ha egyikük elkezdte a mondatot, a másik be tudta fejezni. Tudták egymás gondolatait, annyira ismerték egymást. Nagy öröm és szeretet vett körül bennünket, ha együtt voltunk. Mindig őrizni fogja a szívem emléküket, a legféltettebb kincsei között.
Jó volt a közelükben lenni. Nani sokszor énekelt, mert vidám természetű ember volt. Olyankor nótáiba, dalaiba, belevette a szépséges feleségét, gyermekeit, hozzájuk, nekik szólt a dal. Nagyon sokat tanultam tőle, amíg a gondviselés úgy engedte, hogy mellettük élhettem
Hosszú ideig minden ragyogó volt, gyönyörűséges, és szépséges. Egyszer viharfelhők gyülekeztek az égen. Csak most már az örömbe üröm is vegyült, mert a szépséges Bibica elment Odaátra, ahova az angyalok is pihenni járnak. Visszaadta lelkét Teremtőjének.
Azóta az én szép, okos fiamnak is megházasodott. Jól tette, mert ez vár az ember fiára, ha megnő. Négy gyönyörű fia született, nagyon-nagyon szeretem őket. Egy gondolat nyomaszt csak, hogy ritkán láthatom őket, mert hát az öregségre nincs gyógyszer.
Ők is mindig azt kérdezik, és mondják egymásnak: Mikor jön a mi pesti papónk? Nagyon szeretem őket keblemre ölelni és órákig beszélgetni velük, mert nem fogynak ki, a kérdéseikből, a mesélnivalókból.
Bennük is továbbélni látom, felfedezni vélem Babus és Nani lelkét, szeretetét. Ha szólít a szívem és hazalátogatok, mindig kimegyek hozzájuk a temetőbe és elhelyezem sírjukon a szeretet virágait. Hálát adok az én Istenemnek, hogy ismerhettem őket, és hogy velük együtt élhettem egy fedél alatt valaha. Legyen áldott az emlékük, Ámen.
