Egészen a huszadik századig élt az az elképzelés, hogy történelmük csak az államalkotó népeknek van. Sokan még ma is ezt hiszik, pedig ma már tudjuk, hogy a történelemnek csak a fecsegő felszíne a királyok, hercegek és grófok históriája, a lényeg, a történelem igazi tartalma a mindenkori közemberek hétköznapjaiban foglaltatik.
Tudjuk tehát azt is, hogy természetesen a cigányoknak is van történelmük, ugyanolyan értékes és megismerésre méltó, mint bármely más népé.
Ebben a történelemben benne foglaltatik az eseménytörténet: honnan jöttek, mikor, merre mentek a cigányok, hol mi történt velük, milyen történelmi eseményeknek voltak részesei. De ennél fontosabb – minden nép esetében fontosabb – a cigányság gazdaságtörténete, kultúrtörténete, vallástörténete, társadalomtörténete, mindez a környező népekkel összefüggésben.
Ez a történelem kutatható és művelhető, a múltban rejtező információk feltárhatók és bemutathatók. A lényeget nem érinti, és mindössze módszertani kérdés, hogy a cigányok csupán a 19. század végén kezdtek írni magukról. A kelták is alig hagytak ránk általuk írott forrásokat, történelmük mégis jól kutatható.
Szeretném hangsúlyozni: nem hagyományőrzésről van szó, hanem a hagyományőrzés iránti teljes tisztelettel annál sokkal többről: tudományos igényű történetírásról. A történelem lehet az a kőszikla, amelyre a ma élő hagyományok épülhetnek.
A történelem többnyire két formában kerül a közönség elé: könyvekben és múzeumokban. És itt jutottunk el a magyar cigány kultúra egyik kulcskérdéséhez: lesz-e magyar cigány múzeum, és ha lesz, milyen lesz, milyennek kell lennie?
De legelőször ne féljünk feltenni a kérdést: miért van szükség egy ilyen múzeumra? A magam részéről több okot is látok.
- Először azért, mert minden nép megfogalmazza és közönség elé tárja a történelmét.
- Másodszor, mert egy hiteles, tudományos igényű múzeum jelentős mértékben hozzájárulhat a cigány identitásnak, a cigányság pozitív önképének, ezzel pozitív értékrendjének megerősítéséhez.
- Harmadszor, mert javíthatja a befogadó társadalmak körében a cigányság megismerését, ezzel az elfogadó attitűdöt.
- Negyedszer, mert segítheti a közös történelem kutatását, a közös múlt feltárását.
- Végül ötödször, mert javíthatja Magyarország megítélését, mint olyan országét, amely gondot fordít a cigányság kultúrájára.
A következő kérdés, hogy miért éppen Magyarországon létesüljön egy ilyen intézmény? Természetesen erre is vannak válaszok.
- Többszázezres cigány népesség él itt évszázadok óta.
- Valószínűleg arányaiban, talán abszolút számban is Európában a legnépesebb cigány értelmiség él Magyarországon.
- A magyarországi cigánykutatás évszázados múltra tekint vissza, eredményei nemzetközi hírűek.
- Magyarország a cigányok által lakott területek súlypontján fekszik, félúton a nagy keleti és nyugati néprészek között.
Milyen legyen ez a múzeum? Az első és legfontosabb, hogy alibi-megoldásoknak semmi értelme, ez ügyben csak a legjobb, legkorszerűbb, legmagasabb színvonalú az elég jó. Kezdeményezések voltak már Magyarországon is, de be kell látni, hogy néhány tabló, egy-két cigányos ruhába öltöztetett próbababa, egy hegedű, egy kalapács meg egy fateknő még nem tesz cigány múzeumot.
A múzeológia az utóbbi évtizedekben hatalmasat fejlődött, a korszerű múzeumok régi tárgyak poros raktára helyett ma már interaktív kulturális intézmények, amelyek látogatása vonzó szellemi kaland.
A magyar cigány múzeumot ugyanolyan szigorú szakmai mércével kell mérni, mint akár a Magyar Nemzeti Múzeumot – utóvégre ugyanaz a feladata. Ide értve azt is, hogy ne csupán kiállító hely legyen, hanem egyúttal élő szellemi műhely, rangos könyvtárral, kutatóhelyekkel, levéltárral, publikációkkal.
Legyen állandó kiállítása és tere az időszaki kiállításokra, folyamatosan gyűjtse a tárgyi és szellemi emlékeket, dolgozza fel és publikálja őket, végül pedig legyen nemzetközi kitekintése a társintézményekre és szakmai fejleményekre.
Utópia? Nem hiszem. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogy realitás. Előteremthető rá a pénz, megvan hozzá a szellemi bázis, szükség van rá, valójában már csupán egy dolog hiányzik: a politikai döntés.
