Szép lassan elfogyunk…
Zokog a lelkem! Most értesültem a fájdalmas hírről, hogy a mi szeretett testvérünk visszaadta a lelkét Teremtőjének.
Micsoda veszteség! Kimondhatatlan fájdalom költözött a szívembe.
József Testvérem, te nagy Tanító! Tanítottad a népedet a szépre, meg a jóra. Mostantól tedd ezt Odaát, a Mennyei Hazában.
Ki kell írnom a szívemből a fájdalmamat. Keresem a szavakat… de nem találom.
Olyan jóságos voltál és alázatos mindenkivel.
Nem olyan régen jártam nálatok, a hajlékotokban. Drága feleségeddel, az én szeretett Klára húgommal atyai fogadtatásban részesítettetek. Soha nem fogom elfelejteni az együtt töltött időt!
Azokban a napokban is tanúja lehettem annak, miként segítettél az embereken, és milyen ékesszólóan beszéltél hozzájuk, gyógyítva a lelküket.
Mindig számíthattunk rád, rátok mi cigányok! Feleségeddel együtt ott voltatok, ahol segíteni kellett.
Hálát adok a mi Teremtőnknek az én szeretett Jóska Öcsémért.
Nagyon fog hiányozni nekünk, mindannyiunknak!
Sok ilyen apostoli lelkületű emberre lenne szüksége a mi szegény, árva cigány népünknek.
Tudom, hogy a Mennyei Hazában Isten ölelő karjaiban találsz nyugalomra. Azt is tudom, hogy ott sem feledkezel meg rólunk.
Drága feleségednek, Klárikának, az én imádott Húgomnak azt üzenem, hogy mindig számíthat rám.
Vagyok és leszek számára, amíg csak élek…
Isten áldjon József Testvérem ott a Mennyei Hazában sok-sok jóságodért!
Búcsúzom hát Tőled, ég áldjon és legyen neked könnyű a föld!
A te szerető bátyád: Rostás Farkas György
Muro Phral!
Kathe muklanma tu gelan kaj amaro Deloro. Le sama pej chorre, kon kathe ashile. Tyo phral o Dyurka
