Mi történik velünk? Tagjai vagyunk-e mi cigányok is a nemzetnek, mint azt a nemzetiségi törvény kimondja, vagy nem? Hazánk-e nekünk is a Magyarország, mint hittük eddig, vagy egyszerűen csak „elemek” vagyunk, mégpedig nem kívánatosak?
Ezer jel mutat erre. Én mégis igennel felelek a haza voltra, még akkor is, ha százszámra szaladtak világgá testvéreink. Nem tagadom e jogukat, hisz nincs idejük kivárni évtizedeket, míg gyermekeik és unokáik, dédunokáik minden téren felzárkózhatnak a többségi társadalomhoz, és emberhez méltó módon élhetnek.
Mégsem tagadhatjuk, hogy a mi torkunk is elszorul, nemcsak a cigány himnusz, hanem a magyar himnusz hallatán is. S nekünk is megdobogtatja szívünket a Szózat. S ettől nem sérül cigányságunk. Igenis, a mi értékeink gazdagítják a magyarságét, a magyarságé a miénket. Sorsunk összeköt bennünket, s nem szabad világgá szaladnunk, vagy itthon önként szegregálódnunk...
